Az Istenért nem lépne arrább. Ott áll az ajtóban, és néz rám azokkal a megveszekedett üveges szemekkel, de nem mozdul. Mondom neki, kérlelem, menjen bentebb, ne álljon ott, mint egy árva szamár! Nem megyek vele semmire. Úgy tűnik, csak a sofőrre hallgat. Arra is csak néhány aprócska lépés erejéig.
Beszorultunk az autóbuszba.
Most kiabálj! A szőke fiú a hátsó ajtónál áll, onnan integet felénk. Pontosabban az előttem álló szoborrá merevedett fiút próbálja életre kelteni. Ő sem jár nagyobb szerencsével. Hadonászik, hoszszúra nyúlt karjait ide-oda lengeti. Semmi. Az a három lány meg csak nevet rajta. Egészséges kacagásuk akár incselkedő is lehet.
– Figyelj Pepe, hagyd most őt – kérleli egyikük. Magas, vékony testalkatú teremtés, a fiúhoz illő festett hajjal.
Csak tudnám, ki az a Bébé Saca! Tegnap este úgy megkefélte a csajt, hogy állítólag a füle is kettéállt tőle. Dühéből tette, azt mondja. Mert megcsalta a Pepével. A Pepe egy nagy marha állat. Ráadásul nem is tetszik neki a lány, a baj vele az, hogy vérmes a természete, és ha izgalomba hozzák, a kitárt női combok látványának nem tud ellenállni. Korábban egy nálánál húsz évvel idősebb nővel kezdett ki – vagy éppen fordítva, a hölgy kezdett ki a fiúval, nem tudni – a lényeg az, hogy ma is csodálattal mesél róla az autóbuszon. A párkapcsolat számos fortélyát tőle tanulta meg, vallja. De hát a Bébé Saca! Ezt azért nem gondolta volna. S hogy visszatérünk a múltból, a vele szemben álló fiúnak kijelenti: harag nincs benne emiatt, hiszen jó barátok. A barátság meg szent dolog, mondja.
Most kiabálj! Pepe hajthatatlan. Annak ellenére, hogy a mellette álló három lány próbálja lebeszélni, a fiú tovább hangoskodik. A festett hajú mosolyog, kérdőn néz a fiúra. Te hülye vagy, mondja, miért kell feldühítened a Jocót? Nem volt elég a hétfői verekedés? Folytatni akarjátok?
Na végre fent vagyunk mindannyian. A sofőr nagyot kurjant örömében, majd valamilyen elvarázsolt csengőhang kíséretében becsukja az ajtókat. Elindulunk, de úgy ám, hogy az egész jármű beleremeg. Lehet abban némi tudatosság is, ahogyan a sofőr indít, hiszen a buszban így jól összerázódik a tömeg.
Jocó, most már a nevét is tudjuk, tovább magyaráz. Azt mondja, szerelmes a lányba. Mármint a Bébé Sacába. Őrülten szerelmes, és kész. A vele szemben álló srác megvonja a vállát.
– Miért ne! A Bébé Saca nagyon szép lány, és csinos is. Igazad van – mondja.
Jocó a fiú szemét figyeli. – Na, ja! Te is szívesen járnál vele, nem igaz?
Mire a válasz: – Igen. Járnék vele. De hát a barátság! Te mondtad, hogy a barátság szent dolog.
Pepe dühös. Látszik rajta. Idegességében az ajkát rágja. Kérdőn néz Bébére. A lány meg csak mosolyog.
– Ellógjuk az első órát?
Bébé a fejét rázza. – Nem lehet – mondja. – A Jocó se megy be a suliba. Vele vagyok.
Pepe arca vörösre vált. Mérges. Idegesen toporzékol, a fogait recsegteti, kitárt tenyere nagyot csattan a busz ajtaján.
Megérkeztünk.
(lovas)