2010. október 29.

Az elsősegélynyújtás megszervezése

Nyolcvan éve alakult a Szentesi Önkéntes Mentőegylet

Korabeli mentőeszközökMár a XIX. század második felében igény mutatkozott a mentőintézmények iránt, amelyek célja: baleseteknél, sérüléseknél, hirtelen támadt megbetegedéseknél segítséget nyújtani az orvos megérkezéséig. A hatáskörükbe tartozott a nagyobb népcsoportosulásoknál, ünnepélyeknél, felvonulásoknál a higiéniai intézkedések megtétele, vagyis gondoskodni arról, hogy az ilyenkor esetleg előforduló tömeges katasztrófáknál megfelelő mennyiségű felszerelés legyen készenlétben. Törvényhozásunk az 1876: XIV. tc. megalkotásával ennek megszervezését a városok és községek elöljáróságaira ruházta. A törvénynek több évtized alatt sem sikerült érvényt szerezni.

Szentesről az első híradás 1901 tavaszán keletkezett. A lakosok a helyi újságból arról értesülhettek, hogy a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület tanfolyamot tart a ligeti városháza közgyűlési termében (ma a múzeum épülete). A fővárosi egyesület ugyanis egy nemes célt tűzött ki maga elé: megtanítani a laikus embereket, hogy szerencsétlenségek esetén miként kell első segítséget nyújtani azok részére, akiket valamilyen baleset ér. A mentőegyesület dr. Körmöczi Emilt küldte városunkba, aki nagyszámú közönség előtt kezdte meg az oktatást. "Akik jelen voltak, sokat okulhattak a doktor úr előadásán, mert oly érthetően magyarázott meg mindent, hogy lehetetlen volt tőle sok hasznos dolgot nem tanulni" – írta a korabeli tudósító. Kitűnt az is, hogy a nagy érdeklődésre tekintettel az utolsó napon Körmöczi doktor két előadást tartott. A tanács jelentéséből kitűnik, hogy az érdeklődés a várakozásokat felülmúlta: "Meglepő volt különösen a hallgatóságnak nem remélt nagy száma, amely ugyanis hozzávetőlegesen 350 számban, a kiválóan érdekes és tanulságos előadást feszült figyelemmel kísérte, és a legnagyobb jóakarattal hallgatta meg az előadót."

Három évtizeddel később ismét az érdeklődés középpontjába kerültek a mentők. Ezúttal arról szólt a hír, hogy 1930. okt. 26-án a megyeházán megtartotta alakuló közgyűlését a Szentesi Önkéntes Mentőegylet, a Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesületének fiókegylete. A megjelent 50 főnyi közönséget dr. Csergő Károly alispán köszöntötte, majd elmondta a mentőállomás előkészítésének és megalakulásának történetét. Az országos központ részéről Littke Dezső főtitkár tartott előadást a modern mentés magyarországi fejlesztéséről. Kiemelte, hogy néhány nappal ezelőtt Bécsben nemzetközi konferenciát tartottak, s többek között megállapították, hogy a mentés magyar rendszere, vagyis hogy az ország minden nagyobb városában modern mentőállomások léteznek, – Európában mintaszerű.

Ezek után sor került a Szentesi Mentőegylet vezetőségének megválasztására. Elnökké dr. Csergő Károly alispánt választották meg, aki székfoglalójában elmondta, hogy a Szentesi Mentőegylet áldásos munkáját Csongrád városára és a vármegye nagyobb községeire is ki akarja terjeszteni. Reményei szerint az ajándékba kapott mentőautó egy újabb szál lesz, amely a vármegye településeit a megye székhelyéhez, Szenteshez kötik. Az egylet társelnökévé dr. Négyesi Imre polgármestert, alelnökké dr. Rimély Dezső kórházigazgatót, ügyvezető igazgatóvá dr. Csák Béla városi tiszti főorvost, igazgató főorvossá pedig dr. Bugyi István sebész főorvost választották. A választmányi tagok között ott találjuk Böszörményi Jenőt, Bugyi Antalt, dr. Szeder Ferenc Jánost, és más ismert személyiségeket. A szokásnak megfelelően az egylet díszelnökévé dr. Farkas Béla főispánt választották.

Labádi Lajos