2010. október 29.

Ősz, halottak napja

"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldell a nyárfa az ablak előtt, de látod amott a téli világot, már hó takará el a bérci tetőt"– kezdi Petőfi gyönyörű versét az elmúlásról. Hát igen, megint itt az ősz, a november, úgy, hogy tavasz és igazi nyár szinte nem is volt, és eddig az ősz is csak a borongós arcát mutatta meg nekünk. Októberben szinte alig volt napsütés, a végére talán kapunk egy kicsit az őszi napból. Ez már csak egy kicsit melenget, mégis mennyire jó. Igaz, a pulóvert, kiskabátot már nem lehet levenni, de azért a szürke napok után feltölt, és talán erőt ad az előttünk álló szürkeséghez is.

Az ősz az elmúlás évszaka – tartják sokan. Ilyenkor sárgulnak, rozsdásodnak a falevelek, és ha a nap süt, a verőfényes napfényben új színét mutatja a természet. A gesztenye, a nyárfa a dió már régen kopaszon meredezik az ég felé, azonban a tölgy, a platán a juhar arany színben pompázik. A természet még egyszer megmutatja magát, hogy hahó, itt vagyok, a téli álomra egy ideig várni kell. Talán halottak napján is sütni fog a nap, és a temető csendje, a felkoszorúzott sírok, az aranysárga fák segítenek enyhíteni a fájdalmat, az eltávozottak utáni vágyódást, emelik az ünnep méltóságát. Mert ezt a napot kellő méltósággal kell megünnepelni mindenkinek. Minden családnak van halottja, akit tisztel, akire emlékezni tud. S ezek az emlékek ilyenkor talán egy kicsit sűrűbben jönnek elő, miközben készülünk az ünnepre. Megvesszük a koszorút, rendbe tesszük a sírt, meggyújtjuk a mécsest. Esetleg ilyenkor, a szüleik sírjánál találkoznak az egymástól távol élő testvérek, rokonok, a temető egyfajta zarándokhely lesz. Az emberek nagy része méltósággal ünnepel. De sajnos vannak olyanok, akik még ezt az ünnepet, a másik ember fájdalmát, méltóságát sem tisztelik. Nem tiszteli a másik érzéseit, amikor a sírról a virágot, a koszorút ellopja, meggyalázva ezzel saját magát akkor, ha ezt a koszorút, virágot eladja, vagy saját halottját, ha annak sírjára teszi.

Sajnos ma már a halottak napjához szervesen hozzátartozik, hogy a temetők környékén a kocsifeltörések, lopások megakadályozására rendőrök, polgárőrök járőröznek. Nem tudom elképzelni, milyen lelki világa van azoknak az embereknek, akik ezen az ünnepen nem tisztelik mások fájdalmát, illetve még tetézik is azzal, hogy megpróbálják a temetőben látogatást tevő hozzátartozók autóit – olykor sikerrel – feltörni, a benne hagyott értéket, táskát ellopni.

Kérek mindenkit, ne adjunk esélyt ezeknek a gazembereknek! Ne hagyjunk a kocsiban értéket, ne legyen érdemes feltörni. A síron ne hagyjuk táskánkat őrizetlenül, még néhány másodpercre sem. A virág- és koszorúlopásokat megakadályozni nehéz, de azt könnyebb pótolni. Azonban a kocsiból vagy a sírról elemelt táskában lévő pénztárcát, személyes okmányokat, kulcscsomót sokkal nehezebb. Ne adjunk esélyt arra, hogy nekünk bosszúságot, kárt okozzanak! Mindenkinek méltóságteljes ünneplést kívánok!

Kovács Károly