Időszámításunk előtt 4–5 ezer évvel kezdtek szőlőt termelni a Kaukázuson túl, a mai Irán, Örményország, Azerbajdzsán vidékén. Ebből fejlődött ki a kerti szőlő, majd 2–3 ezer év termesztés eredményeként a bortermő fajták. Hazánk területén több, mint ezer éve termesztik ezt a növényt. Honfoglaló őseink az akkori Dunántúlon már virágzó szőlőművelést találtak, hazánkban jóformán mindenütt megterem. Telepíteni elsősorban ott érdemes, ahol sok a napfény a meleg, és tápanyagban gazdag a talaj.
Dr. Horváth Györgytől, a kertbarátkör elnökétől hallottuk: a szőlő jellemzően fás szárú növény, ha nem kezelik kellően, akkor messzire elfut. A fürtös termést hozó növénynek a gyökere mélyen a talajba hatol, és a szárazságot is jól tűri. A csemegeszőlő nagyobb szemű és vastagabb héjú, ezért jobban lehet szállítani és tárolni. A borszőlő kisebb szemű, vékonyabb a héja, így könnyebb kipréselni. Korábban inkább a hegyvidékek déli lejtőin, manapság egyre több alföldi területen, a homokon is termelik, aminek igen egyszerű az oka. A szőlő egyik nagy ellensége a filoxéra (gyökértetű), ami a gyökeret támadja meg. A kártevő ott nem tud közlekedni, mert a járatai a homokos talajban beomlanak. A kötött talajban a kártevők szinte minden fajtát tönkretesznek, így szaporítani csak vad alanyba oltott vesszőkkel lehet.
Hazánkban néhány évtizeddel ezelőtt még 200 ezer hektár fölött volt a szőlőterület, ez mára nagyon megcsappant. Ennek a társadalmi változás és a szélsőséges időjárási viszony is lehet az oka. Idén nagyságrendekkel kevesebb és minőségileg sem kimagasló a szőlőtermés, a must alig érte el 14-16 cukorfokot.
A szőlőtermelésnek két jellemző formája van; a kordonos és a gyalog művelés. Az utóbbinál tőre metszünk, a kordonosnál magasabbra engedjük a szárat, ott lesznek az elágazások. A Dunántúlon, Villány környékén a magas, Tokaj környékén a közepes kordont választják. A domboldalon a fagykár kisebb, hiszen ott nem "reked meg" a hideg a tőkék között, míg az Alföldön "beszorul", és a talajmenti fagy károkat okoz. Ez ellen takarással lehet védekezni, de a kordonos szőlő nagyobb fagy esetén elfagyhat.
A szőlő magas antioxidáns tartalma erősíti az immunrendszert, hozzájárulhat a rákos betegségek megelőzéséhez, segít a fogyókúrázóknak, a méreganyagoktól szabadulni akaróknak, és egyre több kozmetikai terméknek az alapanyaga. A magjából sajtolt olaj 70 százalékban Omega6 zsírsavat tartalmaz. Emellett az E-vitamin minden összetevője megtalálható benne. A magokat bárki elrágcsálhatja, sőt a héjában találhatóak meg azok az anyagok, amelyekre a szervezetünknek a legjobban szüksége van. A szőlő felhasználása is sokrétű: készülhet belőlük lekvár, gyümölcslé, bor vagy szőlőmag-olaj.
Garai Sz. Imre