2010. október 22.

A honi ipar fellendítése

135 éve: Megalakult a Szentesi Általános Ipartársulat

Ifj. Zsoldos Ferenc nagyiparosSzentes lakossága a korai évszázadokban jellegzetesen mezőgazdasági foglalkozású volt, jelentős állattartással. Elkülönült iparról, illetve iparos rétegről ekkoriban még nem beszélhetünk. Az első iparosok majd csak a XVIII. század közepén tűnnek fel. Az érdekeik hatékonyabb védelme érdekében az 1740-es évektől céhekbe tömörültek.

Elsőként a Csizmadia Céh alakult meg 1743-ban tíz mesterrel; valamivel később követték példájukat az egyéb szakmák képviselői is, így: a Takács Céh (1767), Szabó-, Szűcs- és Szűrszabó Céh (1777), az Asztalos- és Lakatos Céh, Ács- és Molnár Céh, Kovács- és Kerékgyártó Céh, Magyar Tímár- és Cserzővarga Céh, melyek 1818-ban alakultak. 1759-ben még csak 36 iparűzőt írtak össze, ezzel szemben 1828-ban már 320, 1856-ban pedig 432 főfoglalkozású iparos élt a városban. 1870-re az önálló iparosok száma 794-re emelkedett, a segédek és egyéb alkalmazottak száma pedig ugyancsak megközelítette a 800 főt. (Szentes népessége ekkoriban 27 700 fő körül mozgott.)

Az 1872-ben megjelent ipartörvény (VIII. tc.) a céhek megszűntetésével be-fejezte azt a folyamatot, amely 1848-ban indult, s az abszolutista berendezkedés idején folytatódott: az iparűzés szabadságának biztosítását. Az új törvény teljes iparszabadságot léptetett életbe, kimondva: "A magyar korona területén minden nagykorú vagy nagykorúnak nyilvánított egyén, nemre való tekintet nélkül, ezen törvény korlátai közt bármely iparágat, ideértve a kereskedést is, bárhol, önálló-lag és szabadon gyakorolhat." A megszűnő céhek helyére a törvény ipartársulatok alakítását tette lehetővé, meghatározva, hogy: "Ugyan-azon vagy különböző ipart egy vagy több községben önállóan gyakorló iparosok közös érdekeinek előmozdítása végett ipartársulatokká egyesülhetnek."

A törvénycikk kihirdetése után Szentesen is megkezdődött az ipartársulatok szervezése. Az idő sürgetett, ugyanis a törvény mindössze három hónapot adott a céhek megszűnésére és kilenc hónapot arra, hogy a volt céhek vagyonukat átvigyék a megalakítandó társulatokba.

Az átszervezés egyik legtevékenyebb szorgalmazója ifj. Zsoldos Ferenc fakereskedő, téglagyáros és malomtulajdonos volt, aki saját vállalkozásain keresztül tapasztalta, hogy a céhrendszer elavult, merev keretei már inkább hátrányára, mint előnyére vannak az iparosságnak. Az ifjabb nemzedék támogatását élvezve, az új típusú ipartársulatok megszervezésének szószólójává vált. A fiatal mesterek törekvése sikerrel járt, a Szentesi Általános Ipartársulat 1875. október 24-én megtarthatta alakuló közgyűlését. Az ideiglenes vezetőség 9 tagú bizottmányába beválasztották ifj. Zsoldos Ferencet is. A következő év tavaszán sorra kerülő tisztújító közgyűlésen már őt választották meg az Ipartársulat elnökévé. Ebben a minőségben felhívást tett közzé Szentes város iparosaihoz, amelyben célként tűzte ki egy életképes iparos osztály létrehozását. "Ehhez az első lépés az egyesülés, tömörülés; ezáltal a honi iparügy lendületet vehet, versenyképessé válhat" – érvelt a felhívásában ifj. Zsoldos.

Az ipartársulat elnökeként élénken foglalkoztatta a tanoncképzés elhanyagolt, megoldatlan ügye. A jövő iparosainak felkészítése érdekében elengedhetetlennek tartotta a rendszeres, iparhatóságilag ellenőrzött képzést. Működése eredménnyel járt, ugyanis az elkövetkező években javulás mutatkozott úgy az iskolalátogatási arány, mint az oktatási feltételek tekintetében. Zsoldos Ferenc fáradozásait az ifjúság szép gesztussal hálálta meg, 50. születésnapján az Iparos Ifjak Képző- és Segélyező Egylete dísztagjává választották. Az erről szóló díszokmányt 1882. okt. 31-én adták át a céhház nagytermében. A korabeli sajtó tudósítása szerint Zsoldos Ferenc meghatva köszönte meg a megtisztelő kitüntetést, "s buzdítá az ifjakat, hogy munkások, szorgalmasok és becsületesek legyenek, mert az iparost e három tulajdonság emelheti föl".

Viszonozva a megtiszteltetést, a következő év elején Zsoldos Ferenc 100 forintos alapítványt tett az iparos ifjak egyletének javára. Az alapítvány évtizedeken át segítette a pályakezdő iparosokat és segédeket.

A Szentesi Általános Ipartársulat 1886-ban átadta helyét az újonnan felállított Szentes és Vidéke Ipartestületnek.

Labádi Lajos