2010. október 1.

Hagyományt, értéket közvetítenek

Kálmánné Szabó ErzsébetA Szivárvány Alapfokú Művészetoktatási Intézmény két pályázatban is nyertes. Az egyik projekt témája az oktatási, nevelési intézmények tanórai, tanulási és szabadidős tevékenységének a támogatása volt. Alapvető kritérium volt, hogy a meglévő kapacitásokra épüljön a program, illetve legalább öt oktatási intézménnyel kössön együttműködési megállapodást a tevékenységek megvalósítására.

– Mire gondoltunk? – töpreng el egy pillanatig Kálmánné Szabó Erzsébet igazgató. – Rendelkezünk olyan humánkapacitással, amely alkalmas arra, hogy az együttműködő oktatási intézményekben művészeti, képzőművészeti, természetismereti programokat valósítsunk meg, amely hagyományőrzésre irányul. A meglévő kapacitásként a saját tanárainkra gondoltunk, akik egyrészt alkotóművészek is. Alapvető elképzelésünk az volt, hogy nyertes pályázat esetén a támogatási összeg az önkormányzati intézményekhez kerüljön, illetve egy intézmény ne a pályázó székhelyén működjön, ez a szegedi Madách Imre magyar-angol két tanítási nyelvű iskola. A nyolc szentesi intézmény, öt önkormányzati tulajdonban lévő általános iskola, a Klauzál utcai, a Dr. Mátéffy Ferenc utcai óvoda, továbbá a Bartha János Kertészeti Szakképző Iskola.

A pályázat címe: Hagyományőrző kézműves, művészeti és természetismereti programok oktatása 54 különböző tematika alapján. Ez azt jelenti, hogy 54 alpro-jektje van a pályázatnak. A tanárokkal, kézművesekkel, művészekkel és a gyermekkísérő pedagógusokkal együtt 80 személlyel kötünk szerződést. A helyszín a Művészetek Háza lesz, de rengeteg kihelyezett program vár a diákokra. Most visszük a gyerekeket Csongrád-Bokrosra, szüretre, jelenleg is oda van egy csoportunk Galyatetőn, a Mátrában, ásványgyűjtő táborban. Mezőkövesden megnéztük a Matyó Múzeumot. Pécsre, mint Európa Kulturális Fővárosába látogattunk el, megismerkedtünk Szentendre, Szeged, Nádudvar nevezetességeivel. Hódmezővásárhelyre a fazekasműhelybe szervezünk látogatást, a továbbiakban tájházat, paraszti gazdaságot is meglátogatunk majd. A kihelyezett programoknál fontos, hogy tevékenység-központúak legyenek és nagyon gyakorlatiasak. Tudjuk, amit hallunk, azt egy idő után, olykor nagyon gyorsan elfelejtjük. De amit látunk, megtapasztalunk, amibe bekapcsolódhatunk, azt egy életre megjegyezzük.

Tudást is adunk át. Egy példa: itt voltak a szilvatermelők, hozták a különböző szilvafajtákat. A gyerekek kibonthatták, megkóstolhatták, megtanulták, melyik jó befőzni, mit jelent az, hogy magvaváló szilva, melyikből lehet finom szilvalekvárt főzni. Megfőztük egy hatalmas üstben, szilkébe rakták, néprajzos tanárunk magyarázott hozzá. Azt is szeretnénk bemutatni, hogy a természet és a művészet édestestvérek. Megtudják például, hogy az agyagból mi mindent lehet készíteni, hogy hogyan lesz belőle ipari kerámia, művészi vagy használati tárgy. Keressék fel az agyagbányákat.

Bemutatóval, kiállítással zárul majd a projekt, melyet közel 46 millió forinttal támogattak. Mindazt az újszerű, vizuális és hagyományőrző megoldást, amelyek a felszínre kerülnek, szeretnénk egy könyv formájában megjelentetni. Célunk az, hogy az összes oktatási intézményhez eljusson. Szeretnénk bemutatni, hogy az igazi kézművesség az, amit természetes anyagokból, az elejétől a végéig a két kezünkkel alkotunk meg. Például a kiváló szentesi agyagból alkotjuk meg a szilkét, amibe azután szilvalekvárt is tudunk főzni. Nekünk, magyaroknak is vannak értékeink. Ezt próbáljuk átadni a fiataloknak, kislétszámú csoportokban.

Lovas József