Középhátvédből lett kapus

Poszler AndrásMájusban múlt tizenöt esztendős, de már a Szentesi Kinizsi felnőtt labdarúgó csapatának kapuját védi Poszler András. A fiatalember néhány hónapja még mezőnyjátékosként erősítette a klub előkészítő, serdülő és ifjúsági korosztályú együtteseit, a nyáron azonban úgy döntött, kipróbálja magát a kapusposzton.

– A nyár elején gólokkal segítetted csapatodat az előkészítő korosztály bajnoki címéhez, most viszont veled kezdődik a felnőtt gárda összeállítása. Miért döntöttél úgy, hogy védeni fogsz?

– A tavalyi idény végére, mivel az előkészítő, a serdülő és az ifjúsági korosztály mérkőzésein is pályára léptem, mint mezőnyjátékos – hétvégenként ez három mérkőzést jelent – , elfáradtam. Tudtam, hogy a felnőtt csapat kapust keres, ezért úgy döntöttem – mivel korábban már álltam kapuban előkészítő és ifjúsági mérkőzéseken –, hogy kipróbálom, menne-e a védés a felnőttek között is. Nyáron Vadász Bélához jártam kapusedzésekre egy fábiánsebestyéni sráccal együtt, és végül úgy teljesítettem, hogy én lettem az első számú kapus a Kinizsinél.

– Más sportág szóba sem került számodra?

– Korábban kézilabdáztam és kosárlabdáztam is, de a labdarúgás ment a legjobban. Még a Petőfi iskolában tanultam, amikor Takács Ernőhöz, később Halász Szabó Antalhoz jártam fociedzésekre, majd hetedikes lehettem, amikor a Kinizsihez kerültem, ahol Székely Norbert és Nagy András lettek az edzőim. Az előző szezonban alakult úgy, hogy a felnőtt korosztály kivételével valamennyi csapat mérkőzésén pályára tudtam lépni.

– A mezőnyben milyen poszton szerepeltél?

– Az előkészítőben és a serdülőben középhátvéd voltam, az ifik között jobb és bal bekket egyaránt játszottam. Nem mondom, hogy nem hiányzik a mezőnyjáték, mert szerettem kint futballozni, amire szerencsére lesz is lehetőségem, mivel a szeptemberben kezdődő serdülő bajnokságban mezőnyjátékosként lépek majd pályára.

– Úgy tudom volt egy időszak, amikor nem rendelkeztél sportorvosi engedéllyel, mivel a szívednél találtak problémát az orvosok…

– Ez valóban így történt, másfél évvel ezelőtt egy terheléses vizsgálat mutatott ki némi eltérést a normális eredményektől, de szerencsére azóta minden rendben van, megkaptam az engedélyt, játszhatok és terhelhető vagyok, a problémát sem észlelik már az orvosok.

– Édesapád, aki szintén kapus volt, mennyire lát el jó tanácsokkal a mérkőzések előtt?

– Ott van a mérkőzéseimen, elmondja meglátásait, én pedig nagyon odafigyelek rá, szerintem rá hallgatok a legjobban.

– Milyen érzésekkel léptél pályára az első felnőtt bajnokidon?

– Borzasztóan ideges voltam, lerágtam a körmömet, aztán az első 20-30 perc után éreztem, hogy nem lesz baj. Sikerült gól nélkül lehoznom a meccset, komolyabb védenivalóm nem volt, de végig figyelni kellett, mivel tipikusan olyan mérkőzés volt, amit egy gól eldönthetett volna. A társaim is segítettek a pályán belül, így végül nem volt probléma.

– Milyen eredményt érhet el a Kinizsi a másodosztályban idén?

– Két csoportban zajlanak a másodosztály küzdelmei, és lesz rájátszás is. Ősszel az első öt közé kellene beverekedni magunkat ahhoz, hogy tavasszal a felsőházban folytathassuk. Szerintem erre mindenképpen jók lehetünk, csak a döntetlenek után végre jó lenne már megszerezni az első győzelmünket.

H.V.