A szikrának nincs környezetét beborító fénye, de abból mindig felvillant valamit, amire érdemes odafigyelni. Így vagyunk a hétköznapi élet apró eseményeivel is: megvilágítják a bennünket körülvevő világ kicsinyke részletét, de ebből már tudunk következtetni a nagy egészre.
Például a főutca frissen lerakott díszburkolatán átsétáló kisfiú, így szól az új, piros köveken az anyukájához: "Nézd, milyen király!" Nyilván az őt is megragadó látvány csalta ki belőle ezt a megjegyzést, bár a jelzője inkább "trendi", mint a gazdag magyar nyelvbe illő. A kisfiú persze nem hibáztatható, hogy valakit, vagy valakiket utánoz a nyelvi kifejezések használatában. Felnőtt korában bizonyára bővül és pontosabb lesz majd a szókincse a főutca átalakult szakaszának minősítésére. Esetleg a szép, kellemes, remek, csinos, nagyszerű, eredeti, mutatós, elegáns, tükörsima, takaros, különleges és egyéb jelzőkből válogatva.
Vannak jelenetek, amikor a kamasz szeszfogyasztásra való nevelését a család felnőttjei előbbre tartják, mint mondjuk a munkához való szoktatást. Reggeli órákban az italárusító bolt előtt ketten ácsorognak. Feltehetőleg apa és fia. Lassacskán kilép a boltból az asszony, akire várnak. Kiosztja nekik az aprócska üvegekben lévő "tüzes vizet" és természetesen neki is marad egy. Legelőször és leggyorsabban a kamasz fiú gurítja le a torkán a nedűt. Egyedül a felnőtt férfi néz körül kicsit óvatos tekintettel, hogy látja-e valaki ennek a kis családnak pillanatnyilag nagy teljesítményét…
A ligeti uszodában térdig érő gyűrött fürdőnadrágban közeledik, két középkorú férfi az egyik termálvizes medencéhez. Rá se hederí-tenek a szabadtéri tusolóra és arra a feliratra, hogy "Fürdés előtt a zuhanyozás kötelező!". Ellenben poros papucsaikat lerúgva minden további nélkül belegázolnak a medencébe. Erre majdnem egyidejűleg siet ki a meleg vízből két, ugyancsak középkorú asszony és mindenki hallja, amit az egyik mond a másiknak: – Ki nem állhatom, amikor a tisztaságot, a higiéniát egyesek semmibe veszik, bárkik is legyenek! Gusztustalan, ahogyan ezek viselkednek.
A medence víz alatti kőpadjain ülő fürdőzők erre a hirtelen fejleményre nem szólnak egy szót sem. Ám közös hallgatásuk most a szinte érezhető hangos helyesléssel egyenlő…
- bert