Mi is itt vagyunk. Mármint az újságíró, aki a lap több ezres olvasótáborát képviseli. Ott ül a törzshelyén, az ablak mellett, az ülésterem jobb oldalán. A pulpitussal szemben. És várja, hogy a polgármester megszólaljon: "Tisztelt képviselőtársaim, kedves rádióhallgatók, kedves televíziónézők, tisztelt vendégeink!..." Így, ebben a sorrendben.
Sokáig nem foglalkozott a köszöntő szavakkal. Tudta, ha meghallja azokat, elkezdődik az ülés is. És számára az jelentette a lényeget.
Emlékszik, egyik megyei-lapos kolléganőjének nagyon nem tetszettek ezek a köszöntő szavak. Panaszkodott is gyakran, mondván, az olvasót kihagyták mindabból, ami a többi média mellett neki is kijárna, mert hiszen hol van itt az újságolvasó megtisztelve?
A kérdésre hirtelen nem tudott mit válaszolni, gondolatai azonban csapongtak, száz meg száz példát felhozva a múltból, a közkedvelt olvasóköröket, nagy írókat például, akik különböző lapoknak írtak az olvasók nagy örömére. Említhette Mikszáthot, Mórát, Németh Lászlót, mellettük számos neves literátor jutott az eszébe, mígnem egyszer csak valami tiltakozásféle rázta meg testét.
Akkor kezdődött az egész, amikor a Pálmások Szövetségének egyik önkormányzati képviselője "testidegennek" nevezte a Szentesi Életet a Szentes Városi Szolgáltató Kft. gazdasági irányításában. Annál a cégnél, ahol a város nyomdája is megtalálható. És hát tudjuk azt, kedves képviselő hölgyek és urak, hogy a nyomda és az újság sosem volt, és nem is lesz testidegen egymástól. Sőt! Együtt tud dolgozni.
Kisebb-nagyobb szünetekkel talán két év óta tart ez a mizéria. Úgy emlékszik, még Horváth István képviselő felvetésére történt egy olyan döntés, miszerint "meg kell fontolni a Szentesi Élet integrálását". Hova is? A városatya a Rádió Szentest jelölte meg. Emellett felvetődött az önállóság kérdése is.
Az újságíró a megfontolásra tette fel a hangsúlyt. Mert hát azt a határozatot, miszerint már korábban döntöttek volna az újság áthelyezéséről, máig sem találják. A zsurnaliszta itt megreszkíroztatja a dolgot: talán nincs is olyan határozat.
A legutóbbi, május végi testületi ülésen már dönteni kellett a Szentesi Élet sorsáról. Az előzetes meghallgatások során a művelődési és oktatási bizottság úgy határozott, hogy nem javasolja a testületnek a hetilap rádióhoz való csatolását. Az előterjesztésben az integrálás mellett négy, ellene vagy 12 szakmai érv, magyarázat szólt. Meg is kérdezte Pásztor Antal, hogy akkor miért javasolják mégis a két média öszszevonását. Kérte, szeretné, ha az érintettek (a rádió vezetője és az újság szerkesztője) is megszólalhatnának az ügyben. A válasz elmaradt.
A folytatásban Dongó László arra volt kíváncsi, mi lesz, ha a rádió mégsem kapja meg a frekvenciaengedélyt januárban? Akkor az újság esetében újra kezdődik minden? - kérdezte a fideszes képviselő, majd javaslattal is élt: a Szentesi Élet addig, amíg a kérdés el nem dől, maradjon a szolgáltató cégnél.
Végül is az ügyben Hornyik László mondta ki a nagy igazságot! Akárhová is integrálják a Szentesi Életet, oda pénzt kell adni! - jelentette ki a független képviselő.
A szavazási procedúrában a testület határozatképtelenné vált. A döntést júniusi ülésükre halasztották.
Tehát: folyt. köv.
Lovas József