2010. május 21.

Kovácsolt remekművek

Különdíjas a Vasveréb

Ismét a Vasveréb lett Szentes polgármesterének különdíjasa a szentesi EXPO-n. Ifjabb Medgyesi István (képünkön) rendkívül megtisztelőnek tartja ezt a címet, amit az elmúlt év után ismét sikerült megkapnia. Ez a vasas szakma ma már elég ritka Magyarországon, szinte kihaltak a hagyományos kovácsok. Ő sem iskolában tanulta, hanem autodidakta módon járt utána, és alakította ki a sajátos stílusát. Olyan eszközökkel alkot, amilyenekkel elődeink is dolgoztak.

Nagy, és eddig még megvalósulatlan álmai közt szerepel, hogy Szentest megajándékozza egy olyan szép alkotással, ami a város névadójának szeretne maradandó és méltó emléket állítani. A Petrák-krónikában találtak szerint Szentes elnevezését Zenthus (Zendus) János magyar hadvezérhez lehet kötni, aki a szájhagyomány szerint megalapítója, megmentője, egyszersmind első földesura volt a településnek.

Több mint 8 éve foglalkozik a vassal. Azért nem mással, mert ez maradandó, és számára ez ad egy olyan kiteljesedési lehetőséget, amivel szeretné az érzéseit kifejezni. Egy-egy alkotás elkészítését nagyon sok munka - rajzolás, tervezés - előz meg, de még így is nagyon sokat változik a mű, mire elkészült. Két fajta cél vezeti egy-egy tárgy elkészítésénél. Ha dísztárgyról van szó, akkor a díszítésekre kell nagyobb gondot fordítani, ha pedig az adott vasdarab valamilyen funkcionális célt szolgál, akkor inkább annak kell megfelelni. Ritkán másol, ha elkészít valamit, akkor azt a saját fantáziájából meríti.

Óriási feladat előtt áll, ami nemcsak művészileg jelent kihívást, hanem méretekben is. Szeged belvárosában több, mint 100 éves épületeknek, a műemlékvédelmi előírásoknak is megfelelő külső és belső kovácsoltvas elemeit kell elkészítenie, restaurálnia. Fantasztikus erkély- és virágtartórácsok, folyosókorlátok, erkélyrozetták elkészítésével bizonyíthat saját magának és az utókornak is.

Szerencsére az alapanyagot, ami egy lágyabb fém, és ami a feldolgozás során acélosodik, aránylag egyszerűen be lehet szerezni. Sokszor tényleg csak a fantázia szab határt annak, hogy egy adott vasdarabból mi készüljön el. A jelenlegi "ősrégi tábori kohó"-ját interneten szerezte be, ezzel egy kiállításon is be tudja mutatni, hogy az általa készített tárgyak tényleg kemény kézimunkával, és nem a modern technika vívmányaival készülnek. Már csak tűz kell, megfelelő akarat, művészi érzék, és máris készülnek a csodaszép alkotások. Kerítések, kapuk, postaládák, lámpatestek jelzik már Szentesen is, hogy ez a szakma a városunkban újból él, de sokan elvitték a világ más részeibe is a "Vasveréb" hírnevét, hiszen az elmúlt évi karate világjátékok dísztárgyait, a sárkányokat szintén ő készítette.

Garai Sz. Imre