A személyi szabadságjogok tisztelője

Száz éve hunyt el Arady Kálmán rendőrfőkapitány

Arady Kálmán főkapitányArady Kálmánról, az egykor mindenki által ismert, legendás hírű városi főkapitányról a mai szentesiek már semmit sem tudhatnak. Pedig a közkedvelt rendőrtiszt számos területen megelőzte saját korát, amelyek elegendők lehettek volna arra, hogy neve ne merüljön feledésbe. Ki gondolná, hogy kapitányi tisztségében ő már 125 évvel ezelőtt olyan munkastílust alakított ki, amelyet ma polgárbarát magatartásnak mondanánk. Aggályosan ügyelt a személyi szabadságjogok betartására, s tette ezt akkoriban, amikor gyakorta eldördült a csendőrsortűz a Viharsarok városaiban, községeiben.

Arady Kálmán szentesi katolikus családban született 1849. szeptember 29-én; szülei Aradi Lajos és Mácsai Franciska. Alsóbb iskolái elvégzése után jogot tanult. Már joghallgató korában élénken érdeklődött a közösségi ügyek iránt. Erre utal, hogy 1872 nyarán felhívást tett közzé a Szentesi Lapban egy tűzoltó egylet megalakítása érdekében, tekintettel a gyakran pusztító tűzesetekre. Kezdeményezése sikerrel járt: a Szentesi Önkéntes Tűzoltó Egylet 1873. ápr. 27-én megtartotta alakuló közgyűlését.

Hazatérése után, ügyvédjelöltként megpályázta és elnyerte a városi árvaszék ülnöki állását, mely tisztségében 1878 májusában véglegesítették. Ezzel egy időben városi képviselővé választották; haláláig tagja maradt a képviselő-testületnek.

1881 januárjában újabb ötlettel rukkolt elő. A házához szervező értekezletet hívott össze a Szentesi Korcsolyázó és Csónakázó Egylet megalakítása érdekében. Mintegy 50 tag részvételével kimondták az egylet megalakítását. Az alapszabály hatósági jóváhagyását követően, december 11-én megtartották az alakuló tisztújító közgyűlést, amelyen Arady Kálmánt választották az első szentesi sportegylet elnökévé.

Az 1884. májusi általános városi tisztújítási választásokon nagyot lépett előre a hivatali ranglétrán, amennyiben őt választották meg Szentes rendőrfőkapitányává. Mondhatni a legnehezebb időszakban. A viszonylag nyugalmas közéletnek az 1890-es évek elejétől vége szakadt. Az állandósuló munkanélküliség következtében egyre növekedett a társadalmi feszültség. Megélénkültek a szociális töltetű agrármozgalmak; egymást érték az aratósztrájkok, tömegtüntetések, éhséglázadások. A politikai küzdelmek elmérgesedtek; a nyilvános népgyűlések gyakorta atrocitással végződtek. 1891. május elején Orosházán és Békéscsabán a csendőrség tüzet nyitott a békésen felvonuló munkásokra, 1894 áprilisában pedig Hódmezővásárhelyen dördültek el a fegyverek. Ezt követően a kormány kivételes állapotot rendelt el az Alföldön, betiltva a népgyűléseket, a tüntető demonstrációkat.

Szentesen is parázs hangulat uralkodott ezekben az években, s hogy nem került sor nyílt, erőszakos összecsapásokra a hatóságok és az elégedetlenek között, az nagyrészt Arady főkapitány türelmes és tapintatos eljárásának volt köszönhető. Hivatali fölöttesei többször megrótták gyengekezűsége miatt, szemére vetve, hogy nem él a törvény szigorával, túlságosan elnéző és pajtáskodó. Ezzel szemben a lakosok nagyra becsülték közismert jósága és nemesszívűsége miatt.

A 90-es évek elején megházasodott. Feleségül vette a kiszombori születésű Simon Rózsát, akitől 1893-ban megszületett Kálmán nevű gyermeke (a későbbi jó hírű budapesti belgyógyász és művészettörténész).

A feszült légkörben végzett több évtizedes munka kikezdte Arady főkapitány idegeit. Ennek első jelei 1897-ben jelentkeztek, amikor orvosai több hétre eltiltották az izgalmakkal járó hivatali munkájától. Néhány évvel később az egyik tanácsülésen agyszélhűdés érte, de továbbra is hivatalban maradt. Végül orvosa tanácsára 1908-ban hosszabb betegszabadságra ment, majd 1909 elején - 24 évi szolgálat után - kérte nyugdíjaztatását. Tisztviselőtársaitól és a képviselő-testülettől levél útján búcsúzott el. A Szentesi Lap hírt adott erről az eseményről, amelyben leszögezte, hogy Arady Kálmán "mégis csak volt valaki". "Azzá tette nemcsak hivatalos állása, hanem a sablonostól egészen elütő egyénisége." A cikkíró a továbbiakban egy remek kortársi jellemzést ad a főkapitányról, amelynek lényege: "Arady Kálmán elütött a rendesen ismert főkapitányi zsánerektől. Működésének volt egy sajátos rendszere, amely szinte túlzó módon tartotta tiszteletben az egyéni szabadságot; de az ő rendszere mégis nagyon jól bevált, mert működése alatt Szentes közbiztonsági állapotai roszszak sohasem voltak. Valóban; mert az ő lagymatagnak, erélytelennek mondott, s bizony nagyon is sokszor könyörtelenül megkritizált működése mellett igazi panaszra nálunk sohasem lehetett ok, mert az sem ment soha a közbiztonság rovására. Jó ember: ezzel illethetjük legjogosabban Arady Kálmánt. Ő nem tette félelmetessé a rendőri uniformist. Sőt nem is igyekezett azzá tenni. Igaza is van. Olyan meglehetősen fejlődött kulturvi-szonyok között levő városban mint Szentes, nem szabad, hogy a megfélemlítés legyen a közrend fenntartásának eszköze. És elvitathatatlan érdeme az, hogy egész működése alatt az erély és tapintat sohasem kerültek összeütközésbe. Mint rendőrbíró liberális felfogással ítélkezett, a szigorúság és a lélek ölelkeztek ítéleteiben."

Nyugdíjazását alig egy évvel élte túl. Újabb agyvérzés végzett vele 1910. április 30-án. A szentesiek sokasága kísérte utolsó útjára. Emlékét őrizzék e sorok!

Labádi Lajos