A fák metszése

Tavaszi teendők a kertben

Dr. Horváth György (képünkön), a kertbarátkör elnöke a tél végéhez közeledve a kiskertekben, a ház körül az alábbi teendőkre hívja fel a figyelmet. Az idei tél az utóbbi időktől eltérően igen hosszú, hideg és sok csapadékkal járó évszak volt. A hónak a mezőgazdaság mindig örül, hiszen a csapadék mélyebbre szivárog a talajba, mint a hirtelen lezúduló eső. A hidegnek is van haszna, a kártevők egy részét kiírtja, de vannak túlélői az idei télnek is.

A tavaszi munkálatokat célszerű először a kárfelméréssel, majd az elhárítással kezdeni. Párhuzamosan lehet végezni a metszéseket, a sérült elfagyott ágak levágását, és a talaj tápanyag-utánpótlását.

A metszés olyan munka, amit nemcsak tavasszal, hanem szinte - a kemény telek kivételével - egész évben lehet csinálni. A növények téli vegetációja eltér az év többi szakától, és függetlenül attól, hogy "holtnak" látszanak, élnek és érzékenyek.

A metszésnek több szempontnak kell megfelelni. Egyik az egészségügyi: a sérült, megrágott, beteg, elhalt ágakat, vagy a fa közepébe irányuló ágakat, "fattyakat" távolítjuk el. A másik a forma: az egyes fatípusoknak megfelelő alakot alakítsuk ki. Ezért ne legyen túl magas és, hogy visszafogjuk a túlzott növekedést, ne legyenek keresztező ágak.

A növények egy része egyáltalán nem igényli, a másik "eltűri", a harmadik pedig kifejezetten nem szereti a metszést. Fiatalkorban szinte minden fát metszünk, amíg a növény formája ki nem alakul.

Fajták szerint: a dió nem igényli a metszést, kivétel az intenzív diófatermelés - az országban már vannak ilyen területek. A cseresznyefák nem szeretik a metszést, általában csak az egészségügyi beavatkozást kell elvégezni. Ha mégis elkezdjük metszeni, akkor a 10-20 cm-es részek beszáradnak, így védekezik. Nem baj, ha a csúcson maradnak gyümölcsök, gondoljunk a madarakra is. A meggy szinte mindent elvisel, lehet metszeni, fűrészelni. Itt nagyon fontos, hogyha megjelennek a moníliás fertőzések, akkor azokat feltétlenül el kell távolítani. Mint - mondhatni - minden növény, a metszés után a meggy is besűrűsödik, így védekezik a nap ellen.

A szilva a forma kialakítása után nem igényli a metszést. Egy erős metszés után sok "vízhajtást" nevel, és besűrűsödik. Ezeket évközben vissza lehet "csípni". Az almafákat fiatalon minden évben lehet metszeni, úgy alakítani, hogy a szedést könnyítsük, például "kordonra". Lehet úgy is metszeni, hogy a vastag törzs közelében legyenek a termőágak, kevésbé törnek el később a nagy súly alatt. Az öreg fákat már nem szokták metszeni.

A kajszibarack nem nagyon igényli a metszést, sőt, ha túl intenzíven metszik, akkor "gutaütést" is kaphat és kipusztul. Az őszibarack azonban "rafinált" növény. Azt mindenképpen metszeni kell, mert olyan, mint a szőlő. Egy-két év alatt képes így 3-5 méter magasságra felkopaszodni, és csak a csúcsán hoz termést, a többi része "kopasz" marad.

A szőlőtermesztés a mi vidékünkön az utóbbi évtizedekben visszaesett. A Nagyhegyen, a kiskertekben, a Tisza-szigetben régebben voltak ültetvények. Fajtától függően lehet a váltócsapos metszést alkalmazni rövidebb (2 szemes), vagy hosszabb (4-6 szemes) csapok változtatásával, a tőke erősségétől függően. Egy tőkén 20-25 szemnél ne hagyjunk többet. A kordonos művelésnél a váltott szálveszszős művelés ajánlott. Meghagyunk egy kétrügyes csapot, és egy hosszú ép vesszőt, amelyen van 10-15 rügy is. Aztán minden évben a letermő hosszú vesszőt levágjuk, és az előző évben meghagyott szemből hajtó vesszőt meghagyjuk, és abból lesz a termőrész.

Garai Sz. Imre