Érdemkereszt az óvónőnek

Dévay IstvánnéA felsőpárti városrészben szinte mindenki, akinek az elmúlt évtizedekben óvodás gyermeke volt, tudja, kiről van szó, ha Klári óvó nénit említik. Azok a szülők, akik annak idején maguk is a Damjanich utcai óvodába jártak, örömmel vették, ha úgy, mint annak idején róluk, a csemetéjükről is Dévay Istvánné gondoskodott az ott töltött évek alatt. Vele beszélgettünk annak apropóján, hogy a Magyar Köztársasági Bronz Érdemkeresztet kapta meg nemrégiben.

A megtisztelő kitüntetést március 14-én vehette át Budapesten. Az ünnepélyes átadás felejthetetlen élmény volt számára. Elmondta, hogy közel 300-an kaptak a rendezvényen elismerést, és felemelő volt országosan ismert művészekkel, tudósokkal egy társaságban lenni. Hozzátette, jóérzéssel töltötte el, amikor azt látta, a pályájuk elején járó fiatalemberek is részesültek hasonló kitüntetésben. Azért volt ez számára figyelemre méltó, mert úgy érzi, egy állami elismerés mást jelenthet a különböző generációknak. Úgy fogalmazott, neki egyfajta jóleső, örömteli lezárása egy teljes odaadással végzett pályafutásnak, míg a fiataloknak inkább indulás a rajtvonaltól.

Az elismerés nagy örömet szerzett neki. A Kertvárosi Óvoda jelenlegi vezetője Geréné Dunaháti-Vas Márta, és a tagintézmények vezetői kezdeményezték a felterjesztését a szakszervezet és a közalkalmazotti tanács egyetértésével. Ezt a kezdeményezést továbbították a polgármesteri hivatal művelődési irodájához. Elmesélte, hogy őszintén azt érzi, ez a kitüntetés nem egy személyben az övé, egy kicsit a kol-légáké is, akikkel valaha együtt dolgozott. Költői kérdésként teszi fel önmagának, hogy vajon mivel érdemelte ki, hiszen csak tette, amit a legjobban szeretett. Szerencsésnek érzi magát, mert mindig olyan kollektíva tagja lehetett, akikkel tanulni tudtak egymástól. Ez a hivatás teljes embert kíván és minden munkatársnak segítenie kell a másikat, mert, ahogy Dévay Istvánné fogalmazott: senki nem lehet magányos harcos. Ezek a gondolatok alakították ki azt a meggyőződést, hogy az érdemkereszt nem egyedül neki szól.

Szeptemberben átadta a stafétabotot a fiatalabb kollégáinak. Derűsen fűzte hozzá, a nyugdíjas napok nem boldog semmittevésben telnek, ahogy azt még annak idején elképzelte. A család ellátása otthon ad számára elfoglaltságot, de az óvodával sem szakadt meg a kapcsolata. Hetente kétszer bemegy a Rákóczi utcai intézménybe, ahol a felnőttként megszerzett angol nyelvtudását tartja szinten két hasonlóan lelkes kolléganőjével. A felsőpárti óvodai alapítványban is tevékenykedik, boldogan számolt be egy, a napokban lezajlott sikeres akcióról. A gyerekek természetesen hiányoznak neki, de úgy érzi, az életnek egy újabb állomásához érkezett, más feladatok várnak rá és azokra kell összpontosítani.

Králik Emese