Zoli! Amikor 1965 november végén, baráti invitálásra elvállaltad, hogy edzője leszel egy szinte nem létező női kézilabda csapatnak, akkor Szentesen ebben a tevékenységben ismeretlen voltál. Tudtad, hogy nagy a kockázat, de Te bíztál abban, hogy sikerülni fog. Öt játékos jelent meg az első edzéseden, de négy hónap múlva, 1966 áprilisában a Szentesi Pedagógus Fáklya csapata újra bajnoki mérkőzést játszott a Te irányításoddal. Érződött, látszott, hogy a játékosok elfogadják az utasításokat, tanácsokat, elképzeléseket, amiket kaptak tőled edzéseken, mérkőzéseken. Nehéz év volt. A "dobogóhoz" csak 2 pont hiányzott a bajnokság végén. Nem bánkódtál. Tervezted a jövő évet. Azt a csodálatos 1967-et.
A megyében egyre többször elhangzott: "Szabó Zoli csapata verhetetlen!" A nyári edzőtáborban Szigligeten Te mondtad a csapatnak: "Lányok! Ezt a bajnokságot megnyerjük!" És a Fáklya valóban verhetetlen volt, minden mérkőzésen győzött. Az osztályzót is megnyerte. Két év alatt NB II-be vezetted a csapatot, Szentesen először! Két év alatt megismertek a kézilabdázás berkeiben. Sokat tudtál a kézilabdázásról, de tudtad azt is, hogyan add át másoknak a tervedet, ötleteidet, és benned volt a legfontosabb, hogyan szólj, hogyan közelíts egy csapathoz. Keserves volt az NB II-es kezdet. Te nem csüggedtél. Szigliget, edzőtábor, és újra egy mondat a csapathoz: "Lányok! Bent fogunk maradni az NB II-ben." A csapat hajtott, Te adtad a tanácsot, az utasítást, és igazad lett! Ezzel a lendülettel sikerült elérned, hogy a Magyar Kupában országosan a legjobb 8 közé jutott a csapat.
A Körcsarnok közönsége a Te csapatodat ünnepelte tapssal. 1969 végén az NB II-es jog és a város érdekében a Fáklya fúziót ajánlott a Szentesi Kinizsinek. Nehezen, de sikerült, és akkor újra nagyot alkottál. A buszon két csoport utazott el téli edzőtáborba Révfülöpre. Te egy csapatot hoztál viszsza! Ez az egy csapat a felkészülési tornákon villogni kezdett.
"Szabó Zoltán edző követhetetlenül forgatja, cserélgeti csapatát." - olvashattuk az egykori sajtóban. Igen, mert Te mindenkinek kerested a helyét, formáltad a csapatot. Sikerült! Szentesi Kinizsi néven "bronzos" lett a csapatod. NB II. 3. hely: 1970, 1971. Ezt is a Te tanítványaid érték el először Szentesen. 1972 augusztusában munkahelyi kötelességed elszólított Szentesről. A hat és fél év alatt nagyot, maradandót alkottál Szentes sportéletében!
Amikor 2007 november végén az 1967-es bajnokcsapat a 40 éves évforduló alkalmából találkozott, Neked is, a játékosoknak is ezek, és még sok-sok emlék jutott az eszébe. Most is szervezkedtünk. Amikor február végén otthonodban beszélgettem Veled, egy következő találkozót terveztünk, amelyen mindenki részt vesz, aki csapataidban játszott. A névsorokat egyeztettük, nehogy kimaradjon valaki.
Zoli! Midőn edzősködtél, csillagok voltak körülötted, a szentesi női kézilabdázás csillagai! Most is csillagok között vagy, de azok más csillagok, és nagyon messze vannak!
Búcsúznak Tőled: játékosaid, vezetőtársaid, sportbarátaid!
Nyugodj békében!
Badár László