Búcsú Komáromi Lászlótól

Negyvenkét év a tanári katedrán

Személyében egy olyan tanáregyéniségtől búcsúzunk, aki egyik utolsó képviselője volt annak a nagy nemzedéknek, amelyik imponáló általános műveltséggel, fölényes szakmai ismeretekkel, hivatástudattal és remek pedagógiai érzékkel rendelkezett. A jó tanár arról ismertetik meg, hogy fel tudja kelteni az érdeklődést a tantárgya iránt, le tudja kötni diákjai figyelmét, s át tudja adni tudományát a kevésbé jófejű nebulóknak is. Komáromi László (képünkön) ilyen tanár volt! Érdemeit csak fokozza, hogy mindezeket olyan tantárgyaknál sikerült elérnie, mint a matematika és fizika.

Osztályunknak fizikát tanított a Petőfi Sándor Álta-lános Iskolában, valamikor az 1960-as évek közepén. Nem tartoztam a jó fizikások közé, mégis élénken emlékszem a rendkívül érdekes, változatos, jó hangulatú órákra. Komáromi tanár úr ezt azzal tudta elérni, hogy szinte minden órán bemutatott valamilyen kísérletet, s ezekbe a tanulókat is bevonta. Feledhetetlenek mozgófilmes vetítései a szűk, túlzsúfolt fizikai szertárban. Mi már ekkor láthattuk Öveges professzor népszerű kísérleteit, amelyeket a tv csak később kezdett vetíteni. Em-lékezetemben őrzöm azt a hatalmas elektromos falitáblát, amelyet a tanár úr szerkesztett, s amely tartalmazta a legfontosabb fizikai definíciókat és képleteket kérdés-felelet formában. Volt két elektromos érintkező, amelyeket a kérdésekre és a feleletekre lehetett illeszteni, s ha eltaláltuk a választ, kigyulladt egy égő. Sok-sok órát eltöltöttünk az ötletes tábla előtt, s tulajdonképpen játszva tanultunk.

Több évtized után, a '90-es évek vége felé többször is találkoztam Laci bácsival, különböző iskolai rendezvényeken. Volt alkalmunk beszélgetni, s Ő hosszan mesélt életéről, Szentesre kerüléséről, tanári pályájáról. Elbeszéléséből tudhattam meg, hogy Győrszent-mártonban született 1914. június 21-én. Esztergomban érettségizett 1938-ban a Szent Benedek Rendi Szt. István Gimnáziumban. 1946-ban tanári diplomát szerzett a Péliföldszent-kereszten működő Szalézi Hittudományi és Pedagógiai Főiskolán. A szalézi szerzetesrendről tudni kell, hogy a szegény sorsú és árva gyermekek nevelését vállalta fel, s ennek érdekében iskolákat, diákotthonokat és árvaházakat alapítottak. A diploma megszerzése után előbb hitoktató Balassagyarmaton, majd 1948-tól káplán és hitoktató Mező-nyárádon, utóbb Mezőtúron. A szerzetesrendek feloszlatása után, 1951 nyarán elbocsátották az egyházi szolgálatból. Szentesen kapott tanítói állást a Damjanich Utcai Általános Iskolában, ahol kilenc évig dolgozott. Közben Szegeden állami tanítói oklevelet szerzett a Tanítóképző Intézetben, majd 1955-ben matematika-fizika szakos tanári diplomát nyert a Pedagógiai Főiskolán. (Eredeti szakjai a teológián a latin és ógörög nyelvek voltak.) Ellenőrként tevőlegesen részt vett a Deák Ferenc utcai új általános iskola felépítésében és felszerelésében, ahol 1960- 62 között tanárként is dolgozott. 1962-től 1974-ben történt nyugdíjazásáig megszakítás nélkül a Petőfi Sándor Általános Iskola tanára volt. Nyugalomba vonulásakor elnyerte az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet.
A tanári pályának ezután sem mondott búcsút. Nyugdíjas kisegítőként számos településen megfordult, így Derekegyházon, Mindszenten, Besenyszögön, Tisza-tenyőn, Nagytőkén, Fábián-sebestyénen, Zsombón és Szegeden. 1986-ban 40 éves tanári működését jubileumi jutalommal ismerték el. 1988-ban hagyta el végleg a katedrát. 2006-ban még átvehette a tanítói és tanári Aranydiplomát; betegségei azonban egyre inkább felülkerekedtek. Budapesten hunyt el 2010. február 26-án, életének 96. évében. Gyászjelentésén a következő találó mottó olvasható: "A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam!"

Drága Laci bácsi, emlékedet örökre megőrizzük!

Az egykori diákjaid, tanítványaid és tisztelőid nevében

Labádi Lajos

(Komáromi László temetése 2010. március 26-án, pénteken 12 órakor lesz a szentesi Kálvária temetőben.)