Megnyílt a Megállj!

Badár volt a díszvendég

Badár Sándor , mint egykori vasutas a székházavatón díszvendég voltVégre elkészült a Megállj! Loki Falatozó, a MÁV Sporttelepen. A Felsőpárton, Hékéden és a Nagyhegyen élő embereknek egyfajta sport- és kulturális missziót is betöltő központjának az átadására került sor az elmúlt héten. Badár Sándor, a Stand Up Comedy egyik hazai, alapító mestere - maga is 12 éven keresztül dolgozott a MÁV keretein belül - volt a megnyitó díszvendége, és egykori vasutas élményeiből merítkezve szórakoztatta a megjelent vendégeket.

Felelevenítette, hogy annak idején mi vitte a vasúthoz, csipkelődött a rengeteg - általa - feleslegesnek tűnő szabályokon, illetve a szokásos, kissé fanyar, lezser stílusában mesélt a sok-sok közös élményről, amelyet komédiás társával, Szőke Andrással éltek át.

Szentesen valami lehet a levegőben, hiszen itt mindenkit megszólít a vidéki kisváros nyugalma, mindenki csinál valamit, és ha valaki egy kicsit figyel a környezetére, meg van egy kis beszélőkéje, az egyből humorista lesz. Ha nem is tudatosan, de több mint 10 évvel ezelőtt észrevették, hogy a humornak egy olyan fajtáját művelik ösztönösen, amit más országokban Stand Up Comedy-nek neveznek. És ez manapság nagyon divatos lett, még a televíziós csatornák is "felkapták". Pedig csak látszólag nagyon könynyű ez a műfaj, hiszen egy alaptörténetet humorosan elmondani, megérezni benne a humort, vagy a közönség minden mozdulatára reagálni nagyon komoly agymunka. Kétszer ugyanúgy elmondani nem lehet, hiszen a hangulatok sem egyformák, sőt ha televízióban megy a műsor, ott még arra is ügyelni kell, hogy mi az, amit nem kell elmondani, mert a következő élő műsort nem szabad lelőni!

Mint vasutas 12 év alatt sokat nem lendített a legnagyobb állami közlekedési vállalat "szekerén", pedig jelenlétét és aktív munkavégzését több millió aláírás is bizonyítja, ami a "bakterház" előtti váltón áthaladó vonatok körüli nagyon aprólékos és "fontos" tevékenységét jelentette. Kissé laza felfogása ettől függetlenül sokszor gondot okozott, hiszen nem minden szerelvény érkezett oda, ahova kellett volna. Legendás nyugalma - egyesek szerint persze csak aludt, néha nyitott szemmel, állva, vagy éppen zászlót lengetve - kiállta az idők próbáját, hiszen későbbi életében is ez a lelki nyugalom sok konfliktuson segítette át, vagy éppen generált ilyeneket.

Kiemelt néhányat Szőke Andrissal, vagy a fiatalokkal például Kőhalmi Zolival való "élményeiből". Elfoglaltak - természetesen némi alkoholos segítséggel - Szlovákiában egy olyan várat, amit háborúkban több száz év alatt se sikerült senkinek. Jártak Velencében - na nem itt Gárdony mellett -, és ott is kiderült, hogy a külföldi beszéd, országoktól, nyelvjárásoktól függetlenül milyen folyékonyan megy, ha kellő grappával, sörrel vagy hasonló folyékony "nyelvtan és szótár" áll a rendelkezésre. De az emlékek megszépülnek a távlatból, hiszen "annak idején", amikor még a "MÁV kulturban" a P. Mobil és hasonló együttesek voltak, akkor ezeken már ők is részt vettek. Természetesen nem, mint fellépők vagy vendégművészek, hanem lenn a csápolók között. Persze a koncert előtt, alatt és után elfogyasztott sör, bor - mikor mit sikerült beszerezni - hatása kiterjedt a koncert utáni időszakra is, amikor kerékpárral próbálkoztak hazatekerni. Itt aztán néhány kép az útvonalból kimaradt, de a régi Szeder-temető mellett biztos elhaladtak Szőkével, mert egy-egy éber pillanatban "betájolta" magát. Szőke közben meg eltűnt a temetőben. Keresni kezdte, és egy nagy sírkővel birkózva meg is találta.

Meghatottan mondta: soha nem gondolta volna, hogy egykori szolgálati helyétől néhány méterre elkészül egy ilyen gyönyörű hely, ahol egyszer ő lesz a díszvendég.

Garai Sz. Imre