"Szentes kincsei" voltak, de már nem azok

Nagy érdeklődéssel olvastam a Szentesi Élet 2009. december 11-i számában az 5. oldalon elhelyezett cikk anyagát, amely arról tájékoztatott, hogy elkészült és megjelent Szentes város építészeti emlékeit bemutató írásos és fotografikus anyag könyv alakú formában öszszegezve, egyben méltatva az alkotók munkájának jelentőségét is. Valóban, régen várt, hézagpótló, sőt forrásmunkának is tekinthető a várostörténettel foglalkozó írásművek sorában.

A város építészeti történetében kicsit is jártas olvasó előtt nem ismeretlen az a tény, hogy a város műemlékekben nem gazdag, sőt szegény, aminek bizonyára megvannak a maguk helytörténeti okai és amelyek közül talán elsőként az erre fordítható pénzösszeg hiánya nevezhető meg. Ezek a tényszerű állapotok már előre evidensé teszik azt, hogy a város régi épületeinek, városképének megbecsülése és megőrzése - más településekhez viszonyítva - itt különösen kiemelt feladat lehet a mindenkori városvezetésnek.

A város régi épületei, műemlékei valóban hasznot hajtó "kincsei" a városnak. Ezért az azokhoz való viszonyulás, döntés és minden építészeti beavatkozás nem nélkülözheti a szakmai képességeket, a hozzáértést, a művészi érzékenységet, mert ezek hiánya súlyos, sokszor helyrehozhatatlan károkat okoz: megfosztja a várost "kincseitől", lebecsüli, degradálja az elődök szellemi és anyagi erőfeszítéseit, munkáját.

Ezen ismeretekkel felvértezve ismerjük meg a város azon építészeti alkotásait, amelyek az elmúlt évtizedekben - éppen a felsorolt kompetenciák hiánya miatt - elvesztették városkép formáló látvány értéküket. Kettő is van és mindkettő a belvárosban található. Akik elég régóta járják Szentes utcáit még jól emlékezhetnek rájuk.

Az egyik utalás Antal Endre egykori városi építész főmérnök - a belváros építészeti képének formálására döntő hatást gyakorló szakember - egyik építészeti alkotására vonatkozik:

Városkép formáló hatású volt a belváros Erzsébet terét nyugati irányból lezáró parókia épülete és a hozzátartozó látványos boltív sorokkal rendelkező építészeti együttes megalkotása. Ez nem csak különleges látványképet jelentett az Erzsébet tér számára, hanem akár szimbolikus kapcsolatot is kifejezett a társadalmi lét alapját képező jog - Járásbíróság, a hitvilág, a parókia és a kat. templom és méltán ehhez a vonulathoz - árkádsor nélkül is kapcsolódó gimnáziumi épület, mint a műveltség és a tudomány között.

Aki az 50-60-as években járt a bíróság és a parókia közötti árkádsor alatt, az emlékezhet rá, hogy szinte poszter szépségű kilátás nyílt onnan az akkor még elhanyagolt Kurcára, a boltíves közúti hídra és a ligeti fák tömbjére. De az Erzsébet parkban állva is jól láthatóak voltak a boltívek nagyszerű során át a liget fái, növényzete. Ez a nagyszerű építészeti alkotás kitűnő együtt látszást biztosított és szinte ideálisan kapcsolta össze a természetes és az épített környezet látványát a parkban tartózkodók számára is. A tervező így jól kihasználta az alföldi városokban szokatlan több méteres szintkülönbség által potenciálisan nyújtott vizuális változatosságot. De különleges, figyelemfelhívó látványképet nyújtott ez a szép árkádsor a Csongrád felől közúton érkező utazó számára a liget mellett elhaladva, megállásra és megtekintésre invitálta az esetleg csak a városon átutazni szándékozót is.

Nos, ez a különleges és csak Szentesre jellemző látványkép ma már sajnos csak a múlté. Az ún. "szűk látókörű prakticizmus" valamikor a 70-es évek elején pontosan az árkádsor mögé épített egy hőközpontot, amely falai lezárták ezt a szinte művészien megkomponált látványképet.

(Folytatjuk)

Vass Tamás
ny. környezetvédelmi szaktanár