2010. január 15.

A sportcsarnokról

A lap decemberi utolsó számában egy riport jelent meg velem kapcsolatban.

Egy sajnálatos sajtóhiba miatt egy számomra fontos mondat tévesen jelent meg: "Mostanában szomorúan tapasztalom a csarnoknak és környékének a szépülését." Én természetesen a leépüléséről nyilatkoztam!

Mint a sportcsarnok első vezetője közel tíz évvel a távozásom után vettem a bátorságot, hogy véleményt mondjak. Annak idején egy névtelen levél alapján - aminek a tartalmát sem ismerhettem meg - pénzügyi vizsgálatot folytattak le a sydney-i olimpiai kerékpáros utam idején, tehát a távollétemben. Nagyrészt ezért mondtam le, de az általam megkövetelt tisztaság, rend és fegyelem miatt is sok támadást kaptam. A Szentes Rádió egyik riportja is megerősített abban, hogy el kell hagynom a nagyon szeretett munkahelyemet, a Dr. Papp László Városi Sportcsarnokot.

Nem hiszem, hogy csak én veszem észre a csarnoknál tapasztalható állapotokat:

A parkban már nincs fű, csak gaz, virágágyakat szüntettek meg. Az új parkolóhelyeknél korábban szép tuják voltak, nem tudom, hogy mi lett a sorsuk.

A főbejáratnál megbontották a téglafalat - hosszú idő elteltével sem történt meg a javításuk.

Kilenc padot felszedtek a parkban, ennek nem látom elfogadható indokát. Korábban ezeket lekezeltük, hogy megóvjuk az időjárás viszontagságaitól, most ezt nem teszik meg. A szemeteseknek már nem parkban, hanem a kukában lenne a helyük, olyan az állapotuk. A főbejárat környéke még a kiemelt rendezvények idején is szemetes. A kerékpártartó is meg van bontva.

A csarnok küzdőtere tele van ragasztgatva az évekkel ezelőtt megtartott események szakadozott szalagjaival. Ezeket a rendezvények után el kellett volna távolítani. Így nehéz a pályán tájékozódni.

A kapuelőtér kopott.

A szalagavatók miatt matricákkal megjelölték az ülőhelyeket. A számozott matricák több hónap után sem tűnnek el.

A mosdók fülkéiben törött fogasok vannak, a kézmosó műanyag borítása fel van szakítva. Az öltözők állapota is siralmas. A tájékoztató feliratok az ajtók mellett szakadozottak.

Meggyőződésem, hogy a hiányosságok megszüntetése elsősorban nem az anyagi lehetőségek függvénye.

Vezetésem alatt minden évben bezárt a csarnok két hétre. Ekkor valamennyien részt vettünk a javítási, takarítási munkákban. Festettünk, mázoltunk, ezek után szinte megújult az épület. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a több, mint 4 éves vezetői időszakom alatt, az állagmegóvás megtörtént. Ma ezt nem érzem elvártnak.
Elnézést, de a fentieket sok év után már nem voltam képes magamban tartani.

Örömmel venném, ha a közeljövőben pozitív változások történnének a sportcsarnokban.

Cseuz László