Ami a levéltáros sajátja

Állhatatosság, tisztesség

Egy országos díj esetében ritkán esik vidéki emberre a választás. Így van ez a levéltáros szakmában is. Ezért gondolták úgy a Csongrád Megyei Levéltárnál, hogy ők is alapítanak egy díjat, melyet az egykori levéltáros kollégáról, a Szegedi Levéltár volt igazgatójáról, Oltvai Ferencről neveztek el. A díj odaítélésénél a dolgozók döntenek arról, hogy ki kapja meg. Évente egyszer adják ki, idén már a negyedik alkalom volt ez, és a többség Labádi Lajosra szavazott. Jelentősége, mint ahogyan a szentesi levéltár igazgatója fogalmazott: a vidéki levéltárosok is egyfajta erkölcsi elismerésben részesülhetnek. Állhatatosság, tisztesség (ez az oklevélből is kiolvasható), ami sajátja kell, hogy legyen az embernek a pályán.

Szakmánk azok közé tartozik, amelyet főiskolai, egyetemi padban nem lehet elsajátítani. Szentesen van 3 és félezer folyóméter irat az 1700-as évek elejétől, és mindez megtalálható 20 raktárban a legkülönbözőbb helyeken. Ha kutató jön, illik tudnom, hogy közülük melyikben keressem, melyik polcra nyúlok, mit ajánlok a kutató figyelmébe, mondja. És hogy mitől ilyen hatalmas a tárolt anyag? Ismeretes, Szentes 1878 és 1950 között megyeszékhely volt, és máig is itt őrzik Csongrád vármegye történeti értékű régi, a törökök utáni időszak iratait. Ez a levéltári anyag 1951-ig megtalálható a helyi levéltárban. Ezenfelül itt tárolják a volt szentesi járáshoz tartozó községek iratait és természetesen a város levéltári anyagát. A levéltáros feladata, hogy ezeket az anyagokat kezelje, segédletekkel lássa el, a kutatók számára elérhetővé tegye. Egy évben általában 70-80 kutató fordul meg itt, több száz esetben.

Az igazgató örömmel emeli ki mondandójában, hogy Szentesen nagy súlyt fektetnek a helytörténeti kutatásra, írásra, a helytörténeti publicisztikára. Nemrég számolta össze, hogy a közel 830-840 nyomtatásban megjelent írásából, ami kimondottan önálló tanulmány, 50-60 közötti az, ami tanulmány-kötetekben, évkönyvekben megjelent. Önálló köteteinek a száma 17. Társszerzőkkel 24 könyvet írt. Az általa szerkesztett könyvek száma is 23-24 között van. Újságokban közölt cikkeinek a száma meghaladja a 700-at. A Szentesi Életben 1978 áprilisában jelent meg az első cikke, 6-7 éve rendszeres külső munkatársa a lapnak. Munkájuk fontos része az ismeretterjesztő tevékenység, azonfelül a történeti kiállítások rendezése, szervezése.

A főiskolán a szentesi kubikosságról írt a tudományos diákkörben. A helyi levéltárban gyűjtötte hozzá az anyagot. Munkájával különdíjat nyert az országos tdk-án.

- A főiskolán 1977-ben végeztem, de magyar-történelem szakos tanári állást nem lehetett találni még a környéken sem. Nem volt meghirdetve. Érdekes, pedig képesítés nélkül tanították a tárgyakat. Kevés volt a fizetés, akkoriban így pótolták ki a pedagógusok keresetét. Feleségem kitűnővel végzett matematika-fizikaszakos tanár óraadóként történelmet tanított a Kossuth iskolában. Kicsin múlott, hogy Szentesen maradtam. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnak volt 3-4 állásajánlata, szervezői munkára. Igazából nem fűlött hozzá a fogam - mondja.

Végül is 1977 júliusában segéd-levéltárosként szolgálatba állhatott szülővárosában. Ahhoz, hogy három év után előléphessen a tudományos ranglétrán levéltárossá, el kellett végeznie a levéltár szakot. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsésztudományi karára, azon belül is a történelem segédtudományi tanszékre '79-ben iskolázták be.

- Egy új világ nyílt ki előttünk - meséli. - Itt olyan izgalmas tárgyakat tanítottak, mint a kormányok története, történeti földrajz, címertan, pecséttan, diplomatika, oklevéltan. Az egyetemen mi gyakorló levéltárosok voltunk, és okleveles levéltárosi képzést kaptunk.

Labádi Lajost 1987-ben nevezték ki főlevéltárosnak, majd '95-ben, dr. Bartha László nyugdíjba vonulásával lett a Szentesi Levéltár igazgatója.

Lovas József