Negyvenöt év a betegekért

Szentes város Díszpolgára: id. dr. Kispál MIhály

A Dr. Bugyi István Kórház főigazgatója, dr. Baráth Lajos, valamint orvosigazgatója, dr. Gyenes Ágota is köszöntötte id. dr. Kispál Mihály főorvost, aki díszpolgári címet vett át október 23-án Szirbik Imre polgármestertőlA képzőművészek, írók, előadóművészek, ha maradandót alkotnak, munkásságukat megőrzi a szobor, a festmény, a könyv újabban a hanglemez, a film, a CD. Az orvosokra idővel kollegák, fiatalabb tanítványok emlékeznek, illetve betegek és azok hozzátartozói is. Az október 23-i városi ünnepségen Szentes új díszpolgárára dr. Papp Zoltán főorvos, helyhatósági képviselő emlékezett. Alább az ő szavait idézzük.

"Id. dr. Kispál Mihály 1937-ben született. Édesapja a II. világháború egyik hősi halottja, így a 4 testvért az édesanya nevelte. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen 1964-ben kapta meg általános orvosi diplomáját. A szentesi kórházban profeszszor dr. Máté Konrád által vezetett belgyógyászatra került, mesterétől elleste hivatása apróbb fortélyait. 1969-ben belgyógyászatból szakvizsgázott, 1972-ben a kórház Vérellátó állomásának a főorvosa. Ebben az időben a belgyógyászati osztály vezetését is ellátta. 1977-től 1985-ig a kórház igazgató főorvosának helyettesévé nevezték ki.

Mint a Vérellátó osztály vezetőjének neki köszönhetjük, hogy a véradók száma növekedett, a levett vér mennyiségét megduplázta, így sikerült biztosítani a kórház nagy vérigénnyel dolgozó osztályai számára a megfelelő mennyiségű vért és vérkészítményt. A vérellátás és a vesebetegek kezelése mellett a vérképzőszervi és rosszindulatú daganatos betegek kezelésével is foglakozott. Eleinte a belgyógyászati osztály 14 ágyas részlegén, majd 1991-től az önállóan működő 30 ágyas klinikai onkológiai osztályon. A vidéki kórházak közül elsőként kórházukban alkalmazta az emlőrákos betegek kezelésére a chemotherapias kezelést. 1989-ben (ekkor 52 éves volt) klinikai onkológiából is szakvizsgát tett. Ismereteit és ismeretségeit mindig a betegek hasznára fordította és fordítja jelenleg is, felhasználva, kiharcolva a legújabb és legjobb gyógyszereket, melyekkel a betegeken segíteni lehet."

Idézzünk tovább dr. Papp Zoltántól: ".az egyetem elvégzése óta, 45. éve egy helyen, de nem egy helyben itt, a szentesi kórházban dolgozik, szolgálja a kórházát és betegeit, lépést tartva a tudomány fejlődésével. Tudja, hogy a gyakorlati munka mellett, a tudományos munkára is nagy szükség van, közel 100 előadás, több szakmai dolgozat és 4 országos szintű szimpózium jelzi munkásságát onkológiai, illetve haematológiai tárgykörben".

- Nagyon boldog vagyok, őszintén mondom - szólt id. dr. Kispál Mihály. - Az elmúlt 45 év úgy telt el, hogy a szolgálatomat végeztem. Nem sok idő jut a pihenésre, el is szoktam már tőle, két hétre nem is szeretek elmenni szabadságra, mert akkor már unom magam. Hiányzik a munka, hiányoznak azok a betegek, akik a segítségem által jobban lesznek, esetleg meggyógyulnak.

Eredményekről beszélünk. Azt mondja, az nemcsak rajta múlott, a sikerekben nagyon sok emberrel közösködhet, a munkatársain is múlott, a belgyógyászaton, a vérellátó osztályon és az onkológián dolgozókon, ahol nagyszerű kapcsolatot tudtak teremteni egymással és a betegekkel. Rajtuk kívül nagy segítséget kapott a szegedi egyetem Művese állomása akkori vezetőjétől, dr. Gaál György professzortól, támogatásával a 80-as évek elején - akkor két ággyal - megszervezte a művese részleget, melyből később a Fresenius cég által üzemeltetett művese állomás nőtt ki.

- A kemoterápiás kezeléseket 1976-ban kezdtem el az országban elsőként az onkológiai intézet mellett. Ehhez azonban gyógyszer is kellett, és csak a minisztériumon keresztül lehetett beszerezni. Majdnem hogy megkérdőjelezték: normális ez az ember? Mit képzel! A vidéki kórházba importból hozzunk be drága gyógyszereket! Fiatal orvosként láttam, hogy a súlyos beteggel sok mindent már nem lehetett tenni, azon kívül, hogy fájdalomcsillapítót adtunk neki. Én ezt nem tudtam magamban megemészteni. Hogy mégis sikerült, abban a szombathelyi kórház vérellátójának volt vezetője, professzor dr. István Lajos és Budapesten dr. Eichardt Sándor professzor nyújtott segítséget.

- A szakmám szép, ezért szerettem és szeretem is csinálni, és amíg erőm engedi és hát fejjel is bírom, ezt a munkát továbbra is szeretném folytatni. A gyógyszeres kezelés mellett sok lehetőség van a daganatos betegek állapotának a kezelésére és javítására. Szóval, meggyőzéssel, sok egyéb más, nem gyógyszeres dologgal segíteni. Húsz éve sikerült egy klubot létrehozni, melybe összehívtam az emlőbeteget, hogy együtt, egymásért tehetnénk valamit. Ez is lett a neve: Együtt könnyebb klub. Sok pozitívumról tudnék beszámolni, hiszem, ez befolyásolja az ő túlélésüket is. Zöme még mindig velünk van, pedig már húsz év eltelt. Amit ő maga megtehet, tegye meg, az orvos adja hozzá a másik 50-60 százalékot - mondta a főorvos.

-lovas-