2009. november 6.

Emléktábla és festmény készült

Kétszáz éve született Horváth Mihály történetíró (IV.)

Vastagh György: Horváth Mihály (1885)Az történt, hogy időközben megkezdődött a szentesi megyeháza építésének előkészítése, emiatt a város főtere romokban hevert. A városatyák nem szerették volna, hogy a táblaavatásra érkező vendégek ilyen rendezetlen állapotban ismerjék meg Szentest. Azt találták ki, hogy valamivel később hármas ünnepet tartanak, egybekötve a Horváth Mihály-emléktábla avatását a város másik nagy szülöttének, Tóth József színművész emléktáblájának leleplezésével, valamint a főtér díszévé vált neoreneszánsz megyeháza átadási ünnepségével. A megyeháza építése azonban elhúzódott, 1884 tavaszán pedig kiderült, hogy a megye nem is akar ünnepélyes székházavatót tartani.

További akadályok miatt végül 1885. október 22-én került sor a város két nagy szülöttének összevont táblaavató ünnepségére. A vármegyeháza díszterme és karzata zsúfolásig megtelt a helyi és vidéki vendégekkel, az ünnepeltek családtagjaival, a tudományos világ és a művészeti élet képviselőivel. A jeles alkalomra delegációt küldött a Magyar Tudományos Akadémia, a Petőfi- és a Kisfaludy Társaság, valamint a Nemzeti Színház. Az egybegyűlt közönségnek bemutatták Horváth Mihály életnagyságú mellképét, amelyet a korszak egyik legjelentősebb portréfestője, Vastagh György készített. Balogh János volt polgármester nagysikerű előadásban ismertette Horváth Mihály életútját és munkásságát, majd pedig egy ifjú elszavalta dr. Váradi Antal Horváth Mihály emlékére írt alkalmi ódáját.

Az elkövetkező években, évtizedekben igen változatos módon igyekeztek elérni, hogy Horváth Mihály emléke ne merüljön feledésbe. Ezek közé tartozott, hogy a helyi gimnáziumban működő Önképző Kör 1891-ben felvette Horváth Mihály nevét. Néhány évvel később - 1899 nyarán - Stark Nándor könyvkereskedő olyan elemi iskolai irkákat (füzeteket) dobott piacra, amelyek borítójára Horváth Mihály történetíró és Tóth József színművész arcképei voltak nyomva. A maradandóbb emlékek közé sorolható, hogy 1906-ban Horváth Mihályról nevezték el azt az utcát (Zöld fa u.), amelynek elején a szülőháza állt. Ezzel egy időben jelent meg a kezdeményezés az Alföldi Ellenzék című helyi lapban, miszerint szobrot kellene állítani a történetíró-püspöknek. Egy értelmiségi asztaltársaság nyomban gyűjtést indított, amely azonban hamarosan elakadt.

A szoborállítás eszméje azonban nem került le a napirendről. 1909 júniusában - közeledve Horváth Mihály születésének 100 éves évfordulójához - a Szentesi II. 48-as Népkör küldöttsége felkereste dr. Kelemen Béla főispánt, és megkérte, hogy indítson mozgalmat a szoborállítás érdekében, s vállalja el a fővédnökséget. A főispán eleget tett a felkérésnek. Kezdeményezésére hamarosan alakult egy előkészítő bizottság, amelynek elnökei dr. Cicat-ricis Lajos alispán és dr. Má-téffy Ferenc polgármester lettek. A centenárium kapcsán kimondták, hogy ki fogják adni Horváth Mihály életrajzát, másrészt pedig országos mozgalmat indítanak egy szobor felállítására. Az ország különböző részeibe 2230 gyűjtőívet küldtek szét.

A szoborbizottság 1910 nyarán elhatározta, hogy összegyűjti a Horváth Mihály életére és munkásságára vonatkozó ereklyéket, amelyekből egy külön emlékszobát fog kialakítani a közeljövőben megépülő Kultúrpalotában. A korabeli újság tudósítása szerint hamarosan megérkeznek Szentesre Horváth Mihály egykori dolgozószobájának berendezései, melyeket a Horváth család bocsát a bizottság rendelkezésére. Az újság tudni vélte azt is, hogy a család a Kultúrpalota számára ide fogja ajándékozni Horváth Mihály összes művein kívül a nagy történetíró ezrekre menő könyvtárát is, mely megvetné az alapját Szentesen egy országos hírű könyvtárnak, amelyet - miként Szegeden a Somogyi Könyvtár - nálunk is alapítójáról Horváth Mihály Könyvtárnak neveznének el. E szép elképzelésből sajnos nem lett semmi, mivel a Kultúrpalotának szánt épületet utóbb a Szentesi Állami Polgári Leányiskolának utalták ki (ma Petőfi S. Ált. Isk.). Az összegyűlt Horvát Mihály relikviákat (kb. 500 db) a helyi múzeumban helyezték el, de a külön emlékszoba és könyvtár berendezése helyszűke miatt elmaradt.

Ennél örvendetesebb hír volt, hogy a szoborhoz szükséges összeg (34 ezer korona) két év alatt összegyűlt, 212 adományozó közreműködésével. Az első adományt a gyűjtést elkezdő "Hetek Asztaltársasága" adta, míg a második adakozó az Egyetemi Hallgatók Szentesi Köre volt. A legnagyobb összeget (10-10 ezer koronát) Csongrád vármegye és Szentes város szavazták meg a szoborra. A Közoktatásügyi Minisztérium 2000 koronát, a Főrendiház és Szeged thj. város 500-500 koronát adományozott. Jelentősebb összegeket küldtek: Bács, Beszterce-Naszód, Csanád, Kisküküllő, Krassó-Szörény, Temes, Torontál és Zala vármegyék, Arad, Csongrád, Hódmezővásárhely, Debrecen és Temesvár városok, továbbá a Magyar Történelmi Társulat, a Kolozsvári Egyetem, a Szentesi Takarékpénztár stb.

(Folytatjuk)

Labádi Lajos