Még mindig és újra le kell írni, miért tekintendő forradalomnak az 56-os ősz néhány napja? Azért, mert egy párt borzalmas uralma helyett több párt demokráciájában gondolkodott. Azért, mert az orosz megszállás - a gyarmati sor - helyett a nemzeti függetlenséget akarta. Ez a két alapeleme a kor megítélésének. A vitatható, esetleg tisztázandó kisebb-nagyobb fontosságú részletek ezen tényekhez képest másodlagosak.
De nem megkerülhetőek. Például az, hogy mindezek elérésére volt-e valós esély? Mert tény, hazánk területén, csak szavakban ideiglenesen állomásozott a Vörös Hadsereg. Ellenük pedig, katonai szempontból, nem volt kilátás a győzelemre. Sem Király Bélának, sem Maléter Pálnak, sem a Pongrácz-fivéreknek, sem az összes bátor embernek, akik fegyvert mertek fogni. Tudták ezt ők? Bizonyosan. Ez pedig nem csökkenti, hanem növeli helytállásuk erkölcsi értékét.
Kedvező volt-e a nemzetközi helyzet ahhoz, hogy a nagyhatalmak részéről is jóváhagyott orosz gyarmatbirodalomból kilépjen, új utat találjon egy kicsi ország? Aligha. Lengyelországban sztrájkok voltak, Hruscsov akkor békült ki Titóval, Szueznál katonai konfliktus alakult ki. Mindez jó volt nekünk vagy sem? Na ezt elemzik a történészek. Segítséget nem kaptunk, az bizonyos. Mint ahogyan az ENSZ nevű sóhivataltól sem. Viszont a korabeli közvélemény nagy részét naív remények és képtelen találgatások jellemezték. Mintha bizony valaki - bárki - összetűzésbe akart volna kerülni miattunk a Szovjetunióval. Mintha az akkori magyarság ne tudta volna milyen támogatást kapott Rákóczi vagy Kossuth. Ugyanannyit mint az ötvenhatosok. Semennyit.
Mi volt hát azon az őszön a forradalmat mozgató rugó? Az elkeseredés? Bizonyosan. Egy évtized lelki, gyakran fizikai megaláztatásai után, koncepciós perek közepette, az anyagi létminimumom tengődve betelt a pohár.
Visszafelé sült el a személyi kultusznak nevezett rémálom is. Akik azt kitalálták, működtették úgy gondolták: fel fog érni egy agymosással. Ehelyett visszatetszést, undort, gyűlöletet keltett. Teljesen logikusan. Elég volt a folyamatos hazugságokból. A szabadságról, demokráciáról, derűs jövőről beszélő politikusokból. Miközben a lakosság naponta ennek ellenkezőjét tapasztalta. Egyszerűen az alattvalók meg akarták élni a büszke, őszintén gondolkodó emberi lét élményét. Néhány napot kaptak rá.
Egyébként húsz éve ezen a napon kiáltották ki a köztársaságot, azokban a napokban sűrűn emlegették 56 emlékét, szellemiségét. Történelmi pillanat volt, nem vitás. De a nagy bejelentetést nem Petőfi tette, lobogó fehér ingben, hanem Szűrös Mátyás.
Hol is tartunk most?
Poszler György