Az építész Novák István vallomása

Szentestől az európai elismerésig

Szentes ugyanúgy része érzéseinek, gondolatainak, miként a város is megbecsüli és értékeli munkásságát. Építészi, tervezői teljesítménye ismert, elismert és elfogadott Magyarország legkülönbözőbb vidékein, de nemzetközi viszonylatban is. Csak az Alföldön maradva: szinte nemzeti zarándokhely a Feszty-körkép ópusztaszeri épülete, Szegedet az európai színvonalú városrendezés magasságába emelte a Klauzál tér és a Kárász utca rehabilitációja. Más városokban is középületek, lakóházak, emlékművek kapcsolódnak építészi, mérnöki alkotásaihoz. Többek között részese a szentesi "Fehér-Ház", a Kossuth téri modern, többszintes lakó- és üzlettömbnek. Ennek tartozéka az emeleti kiállító terem - Galéria -, amelynek nincs párja a megyében. Más tájakra mutatva: Szlovákiában az ajnács-kői templom is kifejezi az épített környezet, valamint a természeti környezet tüneményes térbeli harmóniáját, ami a tervező - mondjuk így - felelős szakmai felfogásának állandó sajátja.

Mindez Novák István építészre vonatkozik, akivel szegedi otthonában beszélgetünk és mindjárt egy "patrióta" kérdéssel kezdjük:

- Tulajdonképpen miből áll a szentesi kötődése?

- Ott voltam kisgyerek, ott jártam általános iskolába, a város Kisér nevű negyedében nőttem fel. Télen a befagyott "Piti-tavon" korcsolyáztunk, nyáron horgásztunk a Kurcán. Ma is nosztalgiával emlékezek a Széchenyi-ligetre, az uszoda környékére. Szentesről hozott batyumban benne van a természet szeretete, a fasorokkal szegélyezett utcák és házak képe. Építészeti érdeklődésem talán ott kezdődött, hogy édesapámmal sétálva a városban egyik, másik háznál ismételten megjegyezte: ezt is az én pallér apám, a Te nagyapád építette! Szentes jelenével is tisztában vagyok, például ragyogóan sikerült a Kiss Bálint utca felújítása, ennek nyomán visszakapta régi hangulatát. Csak jót lehet említeni a sétálóutcáról is. Munkámból kifolyólag, ha Szarvasra megyek mindig Szentesen, a szentesi látványon át vezet az utam.

- Sok rangos elismerésnek birtokosa, legutóbb Prima Primissima díjat kapott, majd ahol főépítész volt, vagyis Szegeden díszpolgári kitüntetésben részesült, és sorolhatnánk tovább. Hangsúlyozzák, hogy minden kitüntetés nagy öröm, ám még jobban elmélyíti az emberben az igényességet, ennek kötelezettségét a munkája és általában a nagyvilág iránt.

- Így igaz, teljes mértékben! Még azt tenném hozzá: növeli a szakmai szabadságot olyan értelemben, hogy adott alkalomkor jobban és hamarabb elfogadják az egyébként kiérlelt építészeti álláspontomat. Arra is gondolhatnak mások, hogy "ez a Novák István minden bizonnyal nem véletlenül kapta a kitüntetéseit!"

- Nyugdíjasként - megfelelő arányokban - három város, Szarvas, Makó és Orosháza főépítésze. Igaz, hívták, kérték mindegyik helyre. Provokatív céllal kérdezhetné valaki, hogy miért hajtja magát, miért nem pihen a babérjain?

- A leállás nem az én tempóm! Az építészet olyan szakma - vagy, ha tetszik mesterség - amit élete végéig csinálhat az ember. Az persze nem mellékes, hogy milyen színvonalon. Szerencsém, hogy a dolgom az, ami egyben a hivatásos hobbim. "Megrendelést" kapok Péter fiamtól is, aki építész irodát vezet Szegeden. Összegzésként az a lényeg, hogy amíg az ember jó irányban hatással tud lenni a környezeti világra, addig semmiképpen nem szabad abbahagyni a munkáját - fejezte be vallomással felérő szavait Novák István építész.

-bert