Borcimkék, mint a bortörténelem kifejezői

A III. Szentesi Bor- és Pálinkaünnepen nagysikerű előadást hallhattunk Mód László néprajzkutatótól, aki egyben - 2008 óta - a borlovagrend tagja is. Mint a bor, utazó nagykövete közel 10 éve végzett kutatásait, a borcimkék gyűjtésével, és elemzésével egészítette ki, és a magyar borkultúra megismerésével kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg az érdeklődőkkel.

A borcimkék gyűjtését évtizedekkel ezelőtt a Szent Vince borrend nagymestere, dr. Fülöp Mihály kezdte el, és a gyűjteményéből jött az ötlet, hogy kiállítás-sorozatot állítsanak össze. A kiállítás alapvetően az 1918 előtti cimkék egy részét mutatta be. Aztán ez az anyag tovább bővült, előbb Szegeden volt, most Budapesten a Budai Várban és a Nemzeti Galériában készül egy nagyszabású kiállítás, ami már napjainkig dolgozza föl ezt a témát.

A legelső borcimkék még nem papírra készültek. El kell választani egymástól a mai értelemben vett bor-cimkéket, illetve azokat a tartalmában borcimkékhez hasonló emlékeket, amelyek az ókori civilizációk környékéről származnak. A termesztett borok valahonnan a Kaukázusból indultak, majd Mezopotámia, Egyiptom, Kréta, Görögország, és a Római birodalom környékéről kerültek Európába. Egyiptomi fáraósírokban találtak agyagból égetett, bort tartalmazó edényeket, melyek a benne lévő borral kapcsolatos információkat tartalmazták, vésett feliratok formájában. A modern borcimkék a technika fejlődésével alakultak ki. Az üveg megjelenése, mint tárolóeszköz, a nyomdaipar, szép lassan átvette az uralkodószerepet a cimkék kialakításával kapcsolatban, hiszen így adott volt a nagyobb tömegben való gyártás, illetve a jelzések egyre több adatot tartalmaztak az előállítók, a kereskedők és a fogyasztók számára.

A 19. század végén olyan családok készítettek míves borcimkéket, akik a társadalomban előkelő helyen álltak, és ezt megengedhették maguknak. Mint pl. gazdag nemesi családok, vagy éppen a szerzetesrendek, akik nagy gondot fordítottak a jó minőségű borok termesztésére. Ma a számítógép segítségével már a "hobbi" borászok is tudnak gazdag díszítésű, egyéni borcímkéket előállítani.

A cimkék tartalma függ attól, hogy saját használatra, vagy kereskedelmi céllal készültek. Alapvető információk, a bor neve, hol és mikor termett, mekkora az alkoholtartalma, milyen színű, ízű, mekkora a palack űrmértéke, esetleg az ára, stb. Manapság egyre több az információ, egyre feltűnőbbek a cimkék és a marketing is előtérbe kerül. Ma már van nyak- és hátcimke, amelyeken gyakran borral kapcsolatos irodalmi alkotások (dalok, versek) jelennek meg, és főcimke.

A borpiac telítettségével az ún. tradicionális Óvilági európai cimkék - melyek sugallják a több évszázados kiváló minőséget - mellett egyre inkább divatba jönnek az Újvilági, meghökkentő, bizarr borcimkék, amelyek a vásárlót arra késztetik, hogy a polcról levegye a bort.

Garai Sz. Imre