Kivirult a kosárlabda

Marossy Gyula, a kosárlabda klub elnöke gondolt egy merészet és belevágott. Szerbiából jött edzőt adott a gyermekek és a szétesőben lévő régi NB II-es férfi csapat mellé. Alexandar Preskar - Sale (képünkön), Zentáról robbant be a szentesi sportéletbe. Szinte a nulláról indult, de már több iskolában több mint száz fiatal választotta magának a kosárlabdát célul, illetve más sportágakból is pártoltak át hozzá.

Sale Zentán született és általános iskolában 6 évig teniszezett, majd amikor egy nagyon drága ütőt kapott, véletlenül eltörte, de nem merte otthon elmondani. Inkább azzal érvelt, hogy nem szeret teniszezni. Akkor "nyergelt át" a kosárlabdához. Ennek az volt a mozgatórugója, hogy az iskolában játszott az osztálytársaival más csapatok ellen, és egyre gyakrabban győzött az a csapat, amelyikben ő játszott.

Aztán 7. osztályos korában már a barátok is hívták a helyi kosárlabda csapathoz. Itt azonban nem sokáig volt edzés, mert néhány hónap alatt megszűnt a férfi kosárlabda. Ezután ment át a lánycsapathoz, ahol a húga is játszott. Később elvégzett egy főiskolát, egy külön kosárlabda kurzust is, így a "papírjai" is rendben vannak. Edzősködött Novi Sadon és Belgrádban, majd hódmezővásárhelyi kapcsolatai révén ismerkedett meg az akkor Szentesen dolgozó edzővel, Molnár Lajossal. Így került Szentesre. A nagy kihívásokat mindig szerette, amit itt megkapott, mert az alapoktól építheti a kosárlabda életet.

Az első lépés az iskolák feltérképezése, az edzési lehetőségek kialakítása volt. Az iskolák vezetői szeretettel fogadták, a tornatermekben pedig volt lehetőség a foglalkozások megtartására oly módon, hogy az nem kerül külön költségbe. (Ezt külön is köszöni az iskolaigazgatóknak.) Hiszen ez ugyanúgy nehézségbe ütközik itt is, mint Szerbiában (Belgrádban 50-100 eurót is elkérnek a gyerektől havi tagdíjként), hogy a sportolás feltételeit teljesen a gyermekek fizessék. Vallja, a társadalomnak el kell bírnia, hogy a gyerekek térítésmentesen használják a sportlétesítményeket. Ő ezt megkapta, és teljes lendülettel szervezni kezdte a különböző korosztályokat, mi több már nemzetközi torna is fűződik a nevéhez. Ezt a tornát szeretnék rendszeressé tenni, és már visszajelzést is kapott: jönnek a macedonok, de Nyugat-Európából is van már jelentkező.

6-7 éves gyerekkel kezdte el a munkát, hiszen belőlük lehet olyan játékost kinevelni, akiknek a "vérükbe" ívódnak a játékelemek. Ezeknek a gyerekeknek sikerült kisebb ún. minipalán-kokat is legyártatni, így ők is átélhetik azt a sikerélményt, amit a gyűrűbe találás jelent. A nyáron már volt egy kéthetes edzőtábor közel ötven gyerekkel.

A junior csapat nagy feladat előtt áll, hiszen egy év múlva nekik már szervezett - akár NB II-es - bajnokságban kell indulniuk. Addig igyekeznek olyan lehetőségeket találni, ahol minden korosztályos csapat havonta legalább 4-4 meccset játsszon akár tornákon, akár regionális bajnokságban.

Egy meglepetésről is beszámolt Sale: tervei szerint olyan edzőket fog hozni, akik közül az egyik női Euro-ligát nyert, a másik edző a Belgrádi Partizán másodedzője. Az edzések nyilvánosak lesznek, a szerb edzők vezetik és Sale szeretné, ha szentesi segítői, vagy más magyar edzők is itt lennének, mert tőlük lehet tanulni!

Hát ilyen egyszerű, ha valaki nagyon akar valamit, és ez nem csak a kosárlabdára igaz.

G. Sz. I.