Szent László Lovas Klub

Két verseny között

Alul balról jobbra Babinszki Zsuzsa, mellette Bertók Ági, felül balra Török Nikolett, mellette Líbel NoémiKét verseny között a szokásos "karbantartás" folyik a Szent László Lovas Klub székhelyén, istállójában és a gyakorló-versenypályáján - mondja Babinszky Zsuzsa, a klub vezetője, edzője és mindenese. A lovaglás és a lovas-sport olyan elfoglaltság, ami rendszeres törődést igényel, hiszen a lovak szombat-vasárnap, ünnepnapokon is esznek, isznak, sőt muszáj őket megmozgatni, hogy egészségesek, edzettek és felkészültek legyenek akkor is, amikor a gazdájuk, vagy a rajtuk versenyzők szeretnék őket igénybe venni. A versenyekre való felkészülés - mint más sportolóknál - komoly edzéseket igényel, de nemcsak a versenyzőnek kell "fittnek" lennie, hanem a lovaknak is.

A legutóbbi szentesi díjlovagló és díjugrató versenyen - amit már nemcsak a Gyermek és Pónilovasok Szövetsége szervezett, hanem a Magyar Lovas Szövetség - Win-termühle - több lóval is indulhattak a versenyzők. Nagyon sok fiatal jár a klubhoz lovagolni, akiket egyrészt ők tanítanak meg az alapokra, de nagyon jó alapokkal jöttek át a Szentesi Kinizsiből lányok, akiket Korcsik János hozott olyan szintre, amire nyugodtan lehet építkezni. Minden versenyzőnek van saját lova is, de az egyesület többi lovát is lovagolják.

Bertók Ági - fiatal kora ellenére már rutinos versenyzőnek számít - több versenyszámban is indult, az előkészítő programban első lett Dolce-val, míg második helyen végzett Colonitával. (Alapfokban is második lett.) Ez a program azoknak a lovaknak nyújt lehetőséget a versenyzésre, "akik" még most kezdik a versenyzést, most ismerkednek a pályák légkörével, a végrehajtandó feladatokkal.

Török Nikolett furcsa módon került a lovak közelébe, mert bérházban lakik, ahol nem sok alkalma van állatokkal találkozni. A macskákat kényesnek tartja, a kutyát harapósnak, de kiskorában elmentek a cirkuszba, ahol felülhetett egy lóra, és ez megváltoztatta az állatokról kialakult véleményét. Aztán a szülei kivitték Korcsik Jánoshoz. Ott kisgyereknek való, pónilovakon szerette meg ezt a sportot, és tanult meg lovagolni. Lovas pályafutása immár több mint 8 évre tehető. Barátnőjével, Bertók Ágival betanultak egy csikós számot, amivel több helyen is óriási sikerük volt. Majd úgy döntöttek, hogy átmennek a Szent László egyesületbe.

Libel Noémi - aki nemcsak díjlovaglásban, hanem ugróversenyeken is szépen szerepelt - egyelőre még a kisebb lovakkal versenyez, és szintén imádja a lovakat, bár a pónikat kicsit gonoszabbnak, akaratosabbnak tartja, mint a "nagy" lovakat. A pónik méretükből adódóan egy fiatalabb versenyzőnek jobban lovagolható, hiszen a kisebb testet a lovasnak is könynyebb irányítania.

Garai Sz. Imre