Ahogyan pezsdül Szentes atlétikai élete annál több egykori szentesi versenyzővel találkozhatunk a dobópályán. Nemrég Tégla Ferenc járt itt, most pedig a nyolcvanas évek szentesi-szegvári diszkoszvető bajnokával Katona Sándorral találkoztunk.
- Az igazság az, hogy többször jártam itt az elmúlt években - mondja. - Nosztalgiáztam! Amikor erre jöttem Csongrád felöl majdnem mindig megálltam itt. A Dózsa-ház, és a dobópálya életem fontos része volt, és ma is kellemes érzés tölt el, ha itt vagyok. Korábban rossz volt látni az elhanyagolt dobókört a foszladozó hálót, mintha megállt volna az élet.
- Mára azért változott valami?
- Igen, fiatalokat látok edzeni. A körülmények nem jobbak mint amikor én versenyeztem, de ez azt is jelenti, hogy ha akkor lehetett jó eredményt elérni, ma is lehet ugyanolyan körülmények között.
- Beszélgetett velük?
- Hát persze ! Sőt most éppen egy dobókört építünk közösen.
- Ez komoly, ide jött dobókört építeni? Hol él most?
- Segítek egy jó kört megcsinálni. Én 1983-ban Szentesről Budapestre, a Vasashoz igazoltam. Több volt a lehetőség akkor a fővárosban, egy nagy egyesület versenyzőjeként közelebb kerültem a válogatott kerethez. Azonban néhány válogatott szereplés után 1984-ben házasságkötés révén Franciaországba kerültem, és ott teljesedett ki pályafutásom.
- Milyen eredményekkel dicsekedhet?
- Hatszoros francia bajnok vagyok diszkoszvetésben, és hatszor voltam csapatbajnok is. Legutóbb az elmúlt évben.
- Az elmúlt évben? Még versenyez? Megkérdezhetem hány éves?
- Ötvenöt éves vagyok. Szerencsére a sérülések elkerültek, és jó erőben vagyok miért ne versenyeznék? Dobóedzőként dolgozok Párizsban, azaz pontosabban a Montreuil sportegyesületnél, így állandó edzésben vagyok. Most nyertem szenior világbajnokságot Lahtiban Finnországban 52 méter 80 centiméteres eredménnyel. Ez pontosan annyi, mint amennyivel ifjúsági bajnokságot nyertem 1971-ben a Szentesi Vízmű színeiben. Ennek 38 éve. Biztos nem is elmlékszik rá senki.
- Reméljük vannak még sportbarátok, akik számon tartják. Beszéljen a szenior világbajnokságról.
- Nem vagyok tisztában a magyar szenior versenyekkel, de Franciaországban és más országokban is óriási tömegeket mozgat. Most Lahtiban ötezernél több versenyző volt a különböző korosztályokban. Nálunk diszkoszvetőknél hatvanhárom induló volt. Jó hangulatú versenyek ezek és elfeledtetik az emberrel a korát. Van tét. Ugyanúgy mint régen.
- Családjáról hallhatunk valamit?
- Két fiam van. Az első házasságom nem működött. Kecskemétről házasodtam újra. Jól élünk.
- A fiúk sportolnak?
- Igen. Remélem a fiatalabb jó dobó lesz, de ehhez még sokat kell dolgozni.
B. SZ.