Augustus 20-át az elmúlt évszázadok alatt többféleképp is ünnepelték. Nevezték Szent István király ünnepének, új kenyér ünnepének, de volt időszak, mikor az Alkotmány ünnepe volt a hivatalos megnevezése.
Az ünnepnap története a múltban gyökerezik. Érdekessége, hogy ez a nap nem István király halálának napja, pedig a legtöbb szentnek az évfordulóját halála napján tartják, mint egy menynyei születésnapot. Államalapító királyunk augusztus 15-én halt meg, azonban ez a nap már le volt foglalva, ekkor Mária menybevételét ünnepelték a keresztények. Azért augusztus 20-ára esett a választás, mert Szent László király 1083. augusztus 20-án emelte ki István holttestét a kanonizáció keretében.
A külföldi római katolikusok először szeptember 2-án emlékeztek meg István királyról, amely náluk Buda vára visszafoglalásának örömünnepe is volt egyben. Később, az új római naptárreform a külföldiek számára augusztus 16-ára időzítette István király ünnepét. Augusztus 20-át már az 1092-es szabolcsi zsinat ünnepi rangra emelte, de a protestánsok sokáig távol tartották magukat megünneplésétől, a szentek segítségül hívásának és az ereklyetisztelet látszatának elkerülése miatt. Körülbelül 100 évvel ezelőtt a református egyház is valóra váltotta régi vágyát, hogy az ünnepet - saját hitvallásai alapján - a magáénak is mondhassa. Az 1900-as Dunamelléki közgyűlés ezért elrendelte, hogy hálaadó megemlékezés történjék István király koronázásáról. István király napjának református megünneplését a zsinat 1937. december 8-án határozta el.
Azonban az 1945-ös rendszerváltás a református egyházban nem kedvezett az ünnep meggyökerezésének, sőt István király nevét a hatalom még a naptárból is kiszorította, kitörölte, 1949 után az Alkotmány ünnepét írva a helyébe.
Augusztus 20. tehát többszörös ünnep, egyrészt az Istvánra való emlékezés napja, másrészt az államalapításnak és ehhez kapcsolódva a magyar nép evangélizálásának ünnepe is, hiszen e kettő összefonódott.
István király gondolkodásmódját fiához írt intelmei tükrözik leginkább: "Mindenekelőtt arra intelek kedves fiam, ha királyi koronádat tisztességgel akarod viselni, hogy a katolikus és apostoli hitet olyan szorgalommal és vigyázattal őrizd, hogy az Istentől rád bízottak ellőtt példaképű legyél, s az egyházi férfiak is téged joggal nevezhessenek a keresztény vallás szerint igaz férfiúnak. Mivel az egyház a mi országunkban még fiatal és gyenge palánta, azért vigyázatosabb őrzőkre szorul. Nehogy a jó, amit nekünk, méltatlanoknak megadott az isteni kegyesség, a te hanyagságod által lerontassék."
Ezen a napon szokták megszentelni az új kenyeret is, mely hálaadást jelent. Az effajta hálaadásról nemcsak a keresztény hagyomány, hanem már az ószövetség is tud, hiszen a pünkösd eredeti tartalma az aratásért való hálaadás. A pogány görög-római vallásban is megtaláljuk a termésért való hálaadást, a görögöknél Demeter, a római mitológiában Ceres istennő tiszteletében.
Augusztus 20-hoz kapcsolódik a Szent Jobb körmenet is. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy Hartvik püspök Szent István király életírásában csak arról tudósít, hogy a szentté avatáskor, 1083. augusztus 20-án hiába keresték a koporsóban a király gyűrűjét. Csak következtetni lehet a Szent Jobb 1061-ben történt leválasztására, úgy okát is csak föltevés révén ismerhetjük. Az ereklyéket tisztelő klerikusok valószínűleg az enyészettől féltették, s a király tetemének legdrágább részét ereklyetartóba zárva a székesegyház káptalani kincstárában elrejtették. A Jobb később Biharba került, majd őrizték benedeki regulát követő szerzetesek. Székesfehérvárra, majd Raguzába vitték, Mária Terézia alatt került vissza hozzánk, később Budán őrizték egy ideig, Szent István halálának kilencszázadik évfordulóján. 1938-ban pedig a Szent Jobb az "aranyvonaton" országjárásra indult, s ez a körút jelentős mértékben hozzájárult Szent István király emlékezetének ébren tartásához. Végül a Szent Jobb a II. világháború viszontagságai során 1944-ben Nyugatra került.