2009. július 17.

Barangolás Ausztriában

A Szabadidős Sportklub hetedik alkalommal szervezte meg az "Otthonunk Európa" elnevezésű pünkösdi túráját. Ezúttal Felső-Ausztria magas hegyei és kies völgyei volt az úti célunk. A négy városból verbuválódott, de többségében szentesiekből álló 38 fős lelkes csoportot kellemetlen hideg eső fogadta Blumau-ban. Bőrig ázva is felkerestük a híres Hundertwasser építész által tervezett - fürdőként és szállodaként működő - épületcsoportot, mely mára a Világörökség része lett. Szerencsénkre az éjszakai havazást, havasesőt követően reggel ragyogó napsütés köszöntött ránk.

A Klagenfurt közelében létesített, a világ legfontosabb építményeinek kicsinyített másait láthattuk és fotózhattuk a Minimundusban. A park maga is rendkívül látványos a színes halakkal, miniatűr - de működő - vonatokkal és az ízlésesen elhelyezett épületekkel. E nagyszerű látvány után autóbuszunk felkapaszkodott az Alpok karintiai területére. Megláthattuk a behavazott csúcsokat. Kanyargós utazásunk a Wörth-i tóhoz vezetett az 1900 méter magasban épült Pyramidenkogel kilátóhoz. Fenséges látványt nyújtott a 16 kilométer hosszú, hegyekkel kerített kéklő víztükör. Ezt követően a tó egyik félszigetén épült kegytemplomokat látogattuk meg Mariawörth-ben.

Az egymás közelében épült két templom ritka építészeti és egyháztörténeti ritkaságnak számít. A fárasztó napot értékelve csak a csodálatunkat tudtuk kifejezni idegenvezetőnk Juhos Kata és gépjárművezetőnk Szabó István kiemelkedő szakmai képességeit illetően.

A harmadik napon hosszú utazást követően, millió hajtűkanyarral nehezített meredek szerpentines úton, számos alagúton átjutva érkeztünk meg a 2200 méter magasan fekvő Ferenc József kilátóhoz, hogy megcsodáljuk Ausztria legmagasabb hegycsúcsát a közel 3900 méteres Grossgloc-knert. A csúcs szégyenlősen takarta el magát fehér felhőpaplannal, csak a hegyes süvegét láthattuk sokáig. Közben, amerre csak a szem ellátott mindenütt havas óriások őrizték a tájat. A kilátó környékét is vastag hótakaró borította, így volt alkalmunk hógolyózni is. Szinte a lábunk alatt mormoták kapkodták a látogatók által nekik szánt ennivalót. A havas tájban, a figyelő szem hegyi kecskéket, zergéket is felfedezhetett.

Még magasabbra, körülbelül 2700 méter magasba emelkedve jutottunk fel a római légiók által is használt Római Kapuhoz. Utunk vastag felhőrétegen keresztül vezetett, újabb próbára téve sofőrünket és bátorságunkat. Késő délután a rideg havasokból a tavaszi pompájában virágzó tóparti városkába, Zellamsee-be jutottunk. A 4 kilométer hosszú tavat üdülőházak veszik körbe, vitorlások, csónakok siklanak a kéklő víztükrön. Késő este, hosszú utazás után érkeztünk vissza szálláshelyünkre - Lachtalba - ahol nagyon finom estebéddel vártak bennünket a zömmel magyar szállásadók.

Az utolsó - negyedik - napunk fő attrakciója Gratz volt, melynek belvárosa a világörökség része. A városi park, a dóm, a főtér, a városháza, a Mura folyóra épült kagylósziget megtekintése után lifttel mentünk fel a híres óratoronyba, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a városra. Gratz után rövid pihenők beiktatásával az esti órákban érkeztünk haza.

Remek szálláshely, kitűnő étkezések, barátságos, vendégszerető alkalmazottak, csodás látnivalók tették kellemessé kirándulásunkat. Életre szóló élményeket szereztünk és reméljük, hogy jövőre újra elindulhat a csapat a következő európai úti cél felé.

Baranyi Krisztina
résztvevő

Léhi Gábor
klubelnök