Egy film, ami részben szentesi

Néhány héten keresztül filmforgatás helyszíne volt városunk. Ez ugyan nem példátlan, mégis ritkaság. A témából fakadóan nem a központ került fókuszba, hanem a vasútállomás, a Kurca partja és például Berekhát, a Vajda-telep. A forgatókönyv két év munkája, de körülbelül egy éve tekinthető késznek.

Már amennyire az lezárható. A filmet Groó Diana rendezi. A forgatókönyvet is ő írta, Szabó Ivánnal közösen. A rendező elmondta azonban, hogy a szöveget nem tekinti szentírásnak, nem kell szöveghűnek lenni, a felvételek alatt gyakori a rögtönzés. Ez az alkotói módszer nem általános. Groó Diana keveset instruál, inkább előtte beszélget a szereplőkkel. Véleménye szerint ez lehetőség, hogy a színész arca keveredjék civil jellemével.

Jelen esetben például a következő történt. Tavaly nyáron kezdték keresni Lalit, a főszereplőt. A legelső jelentkező Tóth Sándor volt. Telitalálat. Egy darabig még válogattak, addig, míg nem jöttek rá, hogy minden újabb kissrácban Tóth Sanyit keresik. A gyerekekkel való beszélgetés közben azután módosult a forgatókönyv is. A párbeszédeket, az álmokat, a főhős gondolatait Sanyihoz alakították. Egyénisége formálta szerepét, önmagát játszotta.

A történet egyébként egy berekháti roma kisfiúról szól. Aki véletlen folytán hozzájut egy szelvényhez, amivel kismotort, egy Vespát kaphat. Elindul hát a fővárosba, ahol még sohasem járt. A cél: a nyeremény megszerzése. Elindul, megérkezik, visszatér. Road movie, ahogyan a rendező mondta. Realisztikus történet, részben elemelve a valóságtól. Pozitív befejezés azonban nincs, a mai Magyarországon ez nem lenne logikus. Lali és családja ugyanis roma, és a közeg is az, ahonnan elindul és ahová visszatér. Ez pedig kizárja, hogy klasszikus gyermekfilm szülessen a sztoriból. A rendező és a stáb egyébként érzi helyzetben megbújó kockázatot, az abból fakadó felelősséget. Tóth Sanyi néhány hétre kiszakadt a megszokott környezetéből, most, ezekben a napokban Pesten forgat. Őszre viszont visszaáll a régi rend. A kisfiú most azt mondja: filmcsináló szeretne lenni! Groó Diana és munkatársai fenn akarják tartani a kapcsolatot vele később is. De az is elhangzott: helyette nem lehet akarni.

Miért pont Szentes az egyik helyszín? A nem túl eredeti kérdést én is föltettem. (A "nem túl eredeti" jelentése: unalmas, sablonos.) A válasz mégis egy itteni válasz: az első asszisztens Banner Szűcs Loránd, aki, helybéli lévén ismeri a körülményeket, ötletekkel szolgált. Ötletekkel, amelyek működőképesnek bizonyultak. A város pedig barátságosnak, érdeklődőnek, befogadónak. Nem akadályozták a munkát, hanem segítették. Nem pénzzel, hanem helyszínekkel, barátságos gesztusokkal. Kis költségvetésű a film, minden apróságnak jelentősége van. Spórolni kell, még a nyersanyaggal is. Az őszi utómunkák után (vágás, hangkorrekciók stb.) minden bizonnyal nem lesz akadálya annak, hogy a jövő évi filmszemlén bemutassák. Ha minden a tervek szerint alakul, itt is lesz egy díszelőadás. Jogos. Szentes a mosolygósabb arcát fordította a filmesek felé. Mostantól pedig kíváncsian várja az eredményt.

P. Gy.