2009. június 12.

Találkoztunk a régi játszótársakkal

Elérkezett a várva várt nap május 30-án, amikor is az 1950-es évek szentesi labdarúgói találkoztak a régi sok csatát látott sportpálya melletti sportszálló emeletén egy közös ebéden. Régi vágyak teljesültek bennünk, amikor Répce Sanyi kérésére Tóth Pista, Kádár Józsi, Zöldi Jóska, Gazsi Sanyi megszervezték a várva várt találkozót. Időben érkeztünk a helyszínre, de mindenkit megelőzött Kádár Józsi. Ő fogadta a matuzsálemeket. Az elkopott ízületek megnehezítették a lépcsőn való feljutást, de mindenki elfelejtette a fájdalmait és sorban érkeztek a fontos találkozóra.

Elsőnek Máriás Jancsi, aki a közelmúltban esett át egy csípő műtéten, de elfelejtette minden baját, csak a szépre emlékezett, amikor körbefogtuk és elvettük tőle a segédeszköznek titulált mankót. Fekete Pista, aki a vasutas csapatunk hálóőre volt, vagy Fazekas János bácsi, aki a nyolcadik X-et is megkezdte, elcsukló hangon köszöntötte a belépő Orosz Palit, Tóth Öcsit, de Kovács Palit úgy fogadta, mintha a saját gyermeke lett volna az elmúlt ötven évben. A 80 éves Pólya Laci nagyon sok villogással vetette észre magát, mert mindenkiről készített felvételeket az utókor számára. Kádár Józsi köszöntött mindenkit, majd átadott Répce Sanyinak egy labdarúgó szobrot a megjelentek szeretetével fémjelezve.

Megemlékeztünk azokról a sporttársainkról is, akik már nincsenek közöttünk vagy éppen egészségi állapotuk miatt nem tudtak eljönni. Tóth Pista méltatta az elmúlt években történt eseményeket. Pusztai Laciról elnevezett régi csaták színterét, ahol egy életre szóló barátságok köttettek, és megtanulta tisztelni, szeretni egymást minden labdarúgást szerető sportbarát, SZTE, Kinizsi, MÁV vagy "Sparis" sportbarát.

Felcsendült a zene Nagy Lajos kezei alól és meghatóan énekeltük, hogy "megláthatja bárki, aki rá kíváncsi: nem lehet a Kinizsivel, nem lehet a Kinizsivel kikukoricázni." A Tóth Pista bombája vagy a Maroskerti Jancsi hálót szaggató lövései még mindig emlékezetes sok-sok ember vasárnapi szórakozásában. Nagyon finom volt az ebéd és minden dicséretet megérdemel Zsuzsa asszony kedvessége, figyelmessége, mert nélküle nem lett volna csodálatosan szép a napunk. Csak a szépre emlékeztünk ezen a napon az elmúlt ötven évre (nem csak az elmúlt boldog nyárra) könny csillant meg a két szemekben és fénylett a délutánban.

Megfogadtuk, hogy a Petőfi Szálló avatásán találkozunk, ha az Úr is úgy akarja. Mert a szeretet minden embert összetart jóban-rosszban. Hajrá Szentes! Hajrá Kinizsi! És egészséget minden sportbarátnak!

Bagi Imre