2009. június 12.

A legszebb feladat: tanítani

A legutóbbi önkormányzati ülésen mondhatni agyon-dicsérték a Koszta József Általános Iskolát. Május végén az Almási Jánosné igazgató vezette oktatási intézmény 5 évről szóló munkáját vitatta meg a képviselő-testület. Pontosabban: vita helyett a hozzászólók mindegyike kiemelte az iskola magas színvonalú oktatási rendszerét.

Azt követően igazgatót választottak a város vezetői. Almási Jánosné ugyanis a nyugdíjaztatását kérte. Azaz: majd kérni fogja. De ne szaladjunk az események elé.

Szarvason végzett, óvónőként kezdte a pedagógusi pályát az akkori Baromfifeldolgozó Vállalat óvodájában. Dolgozott csoportvezetőként, majd vezető óvónő lett. Az igazság az, hogy mindig is tanítani szeretett volna, így került a Koszta József Általános Iskolába. Jászberényben kapott diplomát, a Tanítóképző Főiskolán. Végzett tanítónőként mégis a Széchenyi ligeti Úttörőházban vállalta el az igazgatói munkát. Azt mondja: elcsábították. '90-ben megszületett a kisfia, gyesre ment vele, majd '92-ben tért vissza az iskolához. Közoktatás vezetőit végzett.

- '99-ben lettem igazgató, tíz éve végzem a feladatot. Nagyon szeretem a gyerekeket, tanítani is nagyon szeretek, ez az életem. Első osztályosokat megtanítani írni, olvasni, számolni!. Nincs nála szebb feladat. A picik aranyköpései, szeretetből kiinduló megnyilvánulásaik megmaradnak bennünk. Úgy szeretnék elmenni nyugdíjba, hogy előtte még taníthassak - mondja.

- Nem is olyan régen a beszámoló kapcsán a képviselő-testület megdicsérte Önöket. Mi az, ami valósággal az iskolájukba vonzotta a gyerekeket? A szülők keresték a kiskapukat. Mi volt az a plusz, amit adni tudtak a diákoknak?

- A törvényben előírtak szerint tanítottunk, tanítunk ma is. Biztos vagyok abban, hogy a többi iskola is ennek a szellemében dolgozik. Ami nálunk pluszt jelenthet, és a szülők számára inkább kecsegtető, az az oktatási stratégiánk. Szerintem az emelt szintű, nívócsoportos oktatással tudtunk többet nyújtani matematikából és magyar irodalomból. Illetve itt említem meg a tantestületet, és azt a módszert, amiket ők alkalmaztak tanításban, főleg a közösségi nevelésben. Egy nagy közösség együttes munkája benne van. A gyerekek zöméről elmondható, hogy szeret hozzánk járni, a szülőkkel való kapcsolatunk is jó. Iskolai programjainkon szívesen vesznek részt. Soha nem voltam annyira határozott, asztalra csapós igazgató, mégis mögöttem álltak. A testületben megmutatkozik az egy célért való gondolkodás. Nagyon oda kellett figyelni az iskola minden területén, hogy kiaknázzuk az összes lehetőséget fejlesztésben, felzárkóztatásban, lelki gondozásban.

- Van még idő a nyugdíjig. Miért gondolta meg magát?

- A legelső törvényi lehetőséggel el szeretnék menni. Nem tudom, hogyan változik majd, ha marad minden a régiben, akkor három év múlva nyugdíjas leszek. Emiatt sem vállaltam az újabb öt évet, mint igazgató. El is fáradtam egy kicsit, no meg új feladatok várnak rám a családomban is. Nagymama vagyok, azután az sem jelentéktelen dolog, hogy a férjem már odahaza van nyugdíjban.

Így lesz időnk rá, rendesen át tudom adni az iskolát, nem megy rá az egész nyarunk. Az iskola minőségi munkájának folytatását továbbra is százszázalékosnak érzem. Utódom, Szemerédi András igazgatóhelyettesként az egyik jobb kezem volt, nyugodt szívvel hagyom rá az iskola vezetését.

- Mi az, amit szeretett volna elvégezni, és nem sikerült?

- Folyamatukban vannak dolgok, amelyek még váratnak magukra. Jó lett volna kapcsolatot kialakítani egy erdélyi iskolával, elkezdtük, de utána abbamaradt. A már működő külföldi kapcsolataink, így a tiroli és a finn kaarinai gyümölcsözőek. Iskolán '80-ban épült, a gond az, hogy egyre többet kell rá költeni.

Almási Jánosné a pedagógusnapi ünnepségen vette át címzetes igazgatói címét.

Lovas József