2009. június 12.

Egymást taposták a vevők

Szomorúan veszem tudomásul, hogy ilyen látványos jelei vannak a válságnak, mint például az egyik áruház meghirdetett 2 órás akciói! Igazán különböző indulatokat és megnyilvánulásokat hozott ki az emberekből. A kedvező áron meghirdetett árucikkekből a hét elején még - nagy tolakodás és hosszas sorban állás után - jutott. A hét közepén és végén már elszabadultak az indulatok, például a vasárnap reggeli borsóakcióval. A korai érkezésnek köszönhetően még jutott - két háztartásba - 2-2 csomag áru, amit kisebb-nagyobb letaposással megúsztam. De voltak olyanok, akik trágár szavakkal illették a vásárlókat és egymás kezéből tépték ki a csomagokat, ami persze szét-szakadt. Ezt is túlélve - félórás sorban állás után - indultam haza. Megfordult a fejemben, hogy soha többé nem csinálok ilyet, hogy hagyom magam lökdösni, taposni betegen, de mégis a hihetetlen esti akció nem hagyott nyugodni.

Zaklatottságomon túlléptem, de a pénztárcám szűkössége miatt még aznap délután - 5 óra után - újra elindultam az áruházba. Mondanom sem kell, hogy a 19-től 20 óráig hirdetett sajtakción már annyian voltak, hogy egészen az üzlet bejáratáig volt a sor. Fél 6-6 óra körül már bentebb jutottunk, de sokan feladták a sorban állást. Fél 7-kor azt mondta az egyik eladó, hogy csak 30-40 darab sajt van a raktárnál, akinek kell várjon. Persze mindenki - ahogy bírt - tolakodott, még a kocsikat is hátrahagyták és a raktárnál várakoztak. A türelmetlenebbek (főként az utoljára érkezők) taposták a többi vásárlót, ordítoztak. A velem, illetve mellettem álló idősek bennem kapaszkodtak, mert annyira taposták, nyomták őket. Már csak az irántuk érzett tiszteletem tartott engem is! Háromnegyed 7-kor megérkezett a rendőrség is, hogy csendre és türelemre kérje a vásárlókat. Talán az ő jelenlétükre csillapodott a tömeg.

Az áruházi eladó szólt a vásárlóknak, hogy álljanak a pénztárhoz és ott mindenki "akinek jut" kap egy sajtot, a meghirdetett elvihető hat helyett. Megindult a tömeg és sodort magával, majd beálltam a pénztárhoz. Na végre, mindjárt 7 óra és talán még kapok egy sajtot. Körülbelül 10-12-en lehettek előttem, amikor közölték a pénztárosok, hogy csak a két szélső sorban lévő kasszánál lesz sajtosztás. Az a sor - ahol én is álltam - elmehet, a sajt elfogyott.

Két óra potyára eltöltött idő, az ordítozás, a szit-kolózás, a taposás után szinte sírva indultam haza. Mélyen elgondolkodtam: a szinte 500 forinttal kevesebb ár teljesen elborította az embereket, még a középosztályt is.

Csak azt szeretném tudni, ha nincs csak 30 darab termék, akkor miért akcióznak? Miért nem írják oda, hogy csak az első 30 embernek jut.

Köszönet a rendőrség munkatársainak, hogy szótlanul és türelmesen viselték ezt a borzasztó tömeget, amivel még a biztonsági őr sem bírt. Talán az ő jelenlétük mentett meg sokakat az elszabadult indulatoktól.

Egy csalódott és elpártolt vevő