A sportbörze vendége volt Tégla Ferenc

A nagy dobások titka.

Azt hiszem Tégla Ferencet nem kell bemutatni Szentesen, azonban néhány eredményét megemlítjük: hétszeres magyar bajnok, ötvenegyszeres válogatott atléta, többszörös Európa-bajnoki döntős, három olimpián képviselte hazánkat. Ifjúsági világcsúcstartó és hosszú évekig magyar csúcstartó volt 67 méter 34 centiméteres eredményével.

- Több mint húsz év a világ élvonalában, páratlan teljesítmény! Hogyan sikerült?

- Szerencse, adottság és rengeteg munka lemondással, örömmel, bánattal.

- Biztosan ismeri a nagy dobás titkát, megosztaná velünk?

- Nincs titok. Munka, munka és jön az eredmény.

- Van valami, ami hiányzik?

- Hát persze, egy olimpiai érem. A három olimpia közül bármelyiken lehettem volna győztes az eredményem alapján. Azonban sajnos csak a döntők jöttek össze. Volt jobb eredményem, mint a világcsúcs többször is, azonban soha nem a minősítő versenyeken.

- Ebben is hasonlít mesterére Szécsényi doktorra. Neki sem jött össze a nagy versenyeken?

- A mester bajnok lehetett volna Rómában, de nem adták meg a dobását. Senki nem értette miért. Sok dologban hasonlítunk, de ez nem csoda. Annyi időt töltöttünk együtt, hogy szinte azonos vonalú a pályánk. Nagy dolog volt számára, hogy az utolsó olimpiája után négy évvel már én szerepeltem, így gyakorlatilag sorrendben öt olimpián volt szegvári diszkoszvető az olimpiai döntőben.

- Mit jelent önnek Szentes? Miért látogatott meg minket?

- Takács Laci barátom hívott meg a Sportbörzére, és szívesen jöttem. Számomra Szentes mindent jelent. Szegvári srácként ez volt az első nagyobb város, ahová eljuthattam. Később itt érettségiztem, itt dolgoztam a vasútállomáson. A Horváth Mihály Gimnázium tornatermében készültem a versenyekre. Itt voltam fiatal, és ki ne emlékezne szívesen a fiatal évekre. Most, ahogyan jöttem ide a pályára, szétnéztem a városban. Rengeteget fejlődött, mindannyian büszkék lehetnek a városukra és én is büszke vagyok, mert legalább annyira vagyok szentesi, mint szegvári.

- Lassan véget ér a Sportbörze, hogyan látja? Érdemes csinálni?

- Bárki találta ki, nagy ötlet, csak gratulálhatok neki. Minden kezdeményezés, ami a sportot szolgálja és megszólítja a fiatalokat, tetszik nekem. Egy anyuka volt itt a két gyermekével, és azt mondta, hogy jó a sport de a tanulástól veszi el az időt. Nagyok a követelmények. Össze lehet ezt egyeztetni, kérdezte. Én azt mondtam neki, hogy jó néhány évvel ezelőtt, egy szegedi versenyen kalapácsvetésben tizennégyen neveztek és közülük kilencen doktori címet viseltek. Valószínűleg a sport mellett rengeteget tanultak. Én is három főiskolai diplomát szereztem, és ha valaki azt hinné, hogy velünk sportolókkal kivételeztek, elmondtam neki, hogy a Testnevelési Főiskolán saját edzőm buktatott meg és még kilenc vizsgám volt. Ebből is látszik, tanulni kellett és lehetett is az élsport mellett. A sport fegyelemre és remek erőbeosztásra tanít meg és ez a tanulásban is jól jön. Attól nem kell félni, hogy a sport miatt valaki gyengébb eredményt ér el.

- Mi a véleménye a szentesi atlétikáról?

- Szentesen korábban pezsgő élet volt atlétikában, országosan jegyzett dobókat neveltek itt. Majd úgy tudom szakosztály sem volt hosszú ideig. Tavaly egy újpesti versenyen én adtam át az érmeket, és arra kaptam fel a fejem, hogy a hangosbeszélő ismerteti a rajtlistákat, és azt mondta, négyes pálya Erdélyi Eszter Maximus Szentes. Azonnal keresni kezdtem a szentesieket. Örömmel láttam Kárai Mártit, Merza Sanyit. Újra kezdték. Ennek nagyon örültem, mert én ugye szentesi is vagyok. Azóta több versenyen találkoztunk, nem titok mindig keresem is őket, és figyelem az eredményeket.

- Mit lát, milyenek a megérzései visszajöhetnek a régi sikerek?

- Tehetség mindig, és mindenhol van. Szentesen és máshol is. Szerencse és jó szem kell, ahhoz hogy az edzők észrevegyék őket. A következő probléma a már említett iskola és a többi sportág, mert ha egy gyerek valamibe tehetséges, akkor más sportágban is az. A legnehezebb feladat, hogy meg kell tartani őket. A mai rendezvény is ebből a szempontból nagy jelentőségű. Visszajöhetnek a régi sikerek. Igen, már jönnek is. Van egy aranyjelvényes futó, és egy arany jelvényes dobó versenyző. Tavaly országos bajnokságon bronzérmet, negyedik ötödik és hatodik helyezést is szereztek. Jó az irány, ennél sokkal több pontot mi sem szereztünk az Újpestben. Mint dobó edző látom, hogy Papp Anitából és Árgyellán Dávidból jó versenyző lehet.

- Mit kell ehhez tenniük?

- Minden sport a munkáról szól. Dolgozni kell. Az irigylésre méltó az, hogy lelkes segítők vannak a sportolók körül. Ideális állapot az, hogy Dávid édesapja is diszkoszvető volt és terelgeti a gyereket, mert amikor elakad az edző, előkerül a szülő és biztos, hogy Kárai Mártival közösen jó csapatot tudnak nevelni.