Emigrációban élő magyarokról szólt az a németországi konferencia, melynek egyik résztvevője volt nemrég Boros Tamás. A szentesi középiskolás az önkormányzat és a Gilicze László emlékalapítvány jóvoltából tölthetett néhány napot a Dortmund és Frankfurt között elhelyezkedő Holzhausen-ben.
Nem ez volt az első alkalom, hogy ezen a helyszínen rendezték meg az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciát (EMEIK), de volt már arra is példa, hogy Svédországban, Svájcban vagy Magyarországon gyűltek össze a különböző, döntő többségében református és evangélikus gyülekezetek tagjai. Boros Tamás most először járt a protestáns konferencián, mint mondja, pozitív élményekkel térhetett haza Szentesre, és a felsőpárti ifjúsági gyülekezetbe, ahol már a cserkész-élettel is ismerkedik.
A Horváth Mihály Gimnázium tanulója beszámolt arról, hogy pozitívan csalódott, hiszen igaz hogy feszített volt a program, de nagyon érdekes előadásokat hallhatott és élettörténeteket ismerhetett meg a konferencia napjai alatt. Sokan arról meséltek, hogy bármennyire is jobbak az életkörülmények például Németországban, de ők mindenképp haza szeretnének térni Magyarországra, mert magyarnak vallják magukat. Sokan elmondták azt is, hogy magyarságuk megélésében, illetve az emigrációban támaszt jelent számukra, hogy gyülekezetek tagjai. Annak ellenére, hogy egyes helyeken nem is tuják gyakorolni anyanyelvüket, máshol pedig a magyar csoportok tagjai heti egyszer-kétszer öszszeülnek, megbeszélik a problémáikat, mert mint elhangzott: a hazai beszélgetés az igazi. Segítő erőt jelent számukra, hogy egy gyülekezethez tartoznak, hiszen a közös hit ad egyfajta beszélgetési alapot, rokonszenvet a másik iránt. Tamás elmondta, hogy az Európa számos pontjáról érkezett tagok csupán 15 százaléka volt fiatal, 60 százalékuk 30-40 év közötti, a többiek pedig idősebbek. Ennek egyrészt az az oka, hogy sokan már évek óta visszajárnak az EMEIK-konferenciára, illetve hogy a fiatalok közül kevesen tudnak a lehetőségről. Akik viszont ismerik, azok jönnek a legkülönbözőbb helyszínekről, angol, német, magyar nyelvterületről. Ezért is hangoztak el a legkülönbözőbb nyelven a kérdések és válaszok az egy hét alatt. - Annak ellenére, hogy magyar nyelvű volt a konferencia, volt akivel németül beszélgettünk, mert a feleség magyar volt, a férj pedig német. Az is előfordult, hogy több nyelven próbáltuk megtalálni a közös hangot - említette Boros Tamás.
Svédországból, Svájcból, sőt Angliából is érkeztek Holzhausen-be, így a szentesi fiú angol tagozaton megszerezett tudását is kamatoztathatta. Jól jött ez a beszélgetésekben, az esti játékokban, a kirándulásokon, és a kapcsolatteremtésben. Tamás nemcsak új tapasztalatokkal, hanem új ismeretségekkel térhetett haza. Mint mesélte, e-mail-en tartja a kapcsolatot többek között a konferencián résztvevő debreceni teológusokkal.
Cseh-Lakos