2009. április 3.

Ha nem lehetne francia, magyar szeretne lenni

125 éve történt - Madame Adam francia írónő Szentesen (I.)

Juliette Lamber írónő1884. március végén csúnya esős, szeles idő járta, amikor híre terjedt, hogy egy jeles francia írónő városunkba látogat a magyarországi francia konzul társaságában. A bennfentesek tudták, hogy Juliette Lamber írónő, férjezett nevén Madame Adam, egy ideje Magyarországon tartózkodik, és a fővároson kívül leginkább az Alföld iránt érdeklődik. A kísérői közé tartozó Horváth Gyula ármentesítési kormánybiztosnak, városunk díszpolgárának sikerült elérnie, hogy alföldi körútjának egyik állomása Szentes legyen. A rangos vendég látogatását nem verték nagydobra, nehogy csalódás érje a szentesieket a program elmaradása esetén. Március 23-án az írónő és társasága Mezőhegyesre indult; ezt követően dőlt el, hogy tovább utaznak Orosházára és Szentesre. A város vezetői távirati úton értesültek erről, a lakosok pedig falragaszokról szereztek tudomást a rangos vendégek érkezéséről.

Nyomban hozzáláttak a középületek és a lakóházak feldíszítéséhez, a méltó vendéglátás előkészítéséhez. Közben egyfolytában kérdezgették egymástól: - Kicsoda ez az Adam asszony? Az elkövetkező napokban bőséges választ kaptak a helyi újságokból. Ezekből kiderült, hogy az írónő 1836-ban született Channyban, ahol apja köztiszteletben álló orvosként működött. A rendkívül szép leányzó alig volt 15 éves, amikor férjhez ment a közeli település jegyzőjéhez, De la Messine úrhoz, aki már 46. életévében járt. Néhány évi házasság után elhidegültek, majd elváltak egymástól. Juliette Párizsba ment, s hamarosan kapcsolatba került a korszak legjelentősebb íróival. Az 1870. évi porosz-francia háború kitörése előtt férjhez ment Edmond Adamhoz, aki Párizs ostroma alatt rendőrfőnökként működött. Ugyanekkor ő egy hadikórház felügyeletét látta el, s emellett lapszerkesztéssel foglalkozott. Második férje halála után hosszabb utazásokat tett Görögországban és Olaszországban. Útleírásait a francia lapok folyamatosan közölték; de írt egy regényt és egy drámát, valamint egy újgörög irodalomtörténetet is. Valódi hírnevét azonban az 1879-ben indított Nouvelle Revue című irodalmi és művészeti folyóiratával alapozta meg. Népszerű szalonja nyitva állt a republikánus érzelmű írók, művészek, politikusok előtt. Heti estélyeit rendszeresen látogatta Léon Michel Gambetta belügyminiszter majd miniszterelnök, a köztársaságiak vezére, továbbá Viktor Hugó.

A korabeli lapok azt is megírták, hogy: "Noha már nagyanya, Adamné asszony még mindig bővelkedik női bájakban; nagy fekete, sugárzó szemei, gyönyörű barna haja, kifejezésteljes arca, igéző mosolya s szíve jósága mindenkit megnyernek." Megtudhatjuk azt is, hogy, az Alföld Adam asszonyban nemcsak a híres nőt, a kiváló írót, a szellemes asszonyt ünnepli, hanem jótevőjét is tiszteli benne, hisz 1879-ben ő volt az első, aki a szegedi nagyárvíz pusztítása után gyűjtést indított Párizsban, illetve Franciaországban Szeged újjáépítése érdekében.

A vendégek 1884. március 23-án délután hat órakor érkeztek meg Szentesre. A város határában népes delegáció nevében Stammer Sándor alispán mondott lelkes "fogadj istent" az írónőnek. A központba vezető házak francia és nemzeti színű zászlókkal voltak fellobogózva. A vendégeket 30 feldíszített kocsi kísérte a nép sorfala közt. A menet Kiss Zsigmond ügyvéd Kurca-parti utcai (ma Tóth József u.) házához hajtatott, ahol Adam asszonyt elszállásolták. Uzsonna után számos tisztelgő küldöttség üdvözölte az írónőt, aki valamennyi köszöntésre válaszolt, örömét fejezve ki a fogadtatás fölött, és örök barátságát Magyarország és Szentes városa iránt.

Este hétkor fáklyás menet érkezett a házhoz, amely ekkoriban a legnagyobb elismerésnek számított. Az üdvözlő beszédet Pólya Ferenc gimnáziumi tanár tartotta, amelyre Juliette Lamber meghatott szavakkal válaszolt, kiemelve: habár ő szívből lélekből francia, de ha nem lehetne francia, magyar szeretne lenni, mert mindkét nemzet egyforma lángoló szeretettel csüng hazáján, és mert tudja, hogy mily mély rokonszenvet tanúsított a magyar a francia nemzet iránt, akár győztes lett légyen az, akár az ellenség által letiporva.

Este kilenckor nagysikerű bankettet tartottak Rambovszky József Úri utcai (ma Petőfi u.) vigadójában, amely a népes közönség miatt szűknek bizonyult. Adam asszony magyar fejkötőben jelent meg, lelkes éljenzés kíséretében. Felköszöntők sora következett, amelyek közül kiemelkedett Frank Ármin gimnáziumi tanár ékes franciasággal előadott ünnepi beszéde. Az írónőnek meghatározó élményt jelentett annak 20-30 párnak a szilaj tánca, akik népviseletbe öltözve magyaros csárdást jártak a tiszteletére.

(folytatjuk)

Labádi Lajos