a Szentes Városáért Civil Fórum ügyvivő testülete részére
A Szentesi Élet 2009. február 27-i számában olvastam az Önök nyílt levelét, amit városunk vezető tisztségviselőihez és a térségben élő állampolgárokhoz írtak.
Némi gondolkodás után úgy döntöttem, hogy városunk és annak lakói érdekében reagálok az Önök levelére. Úgy gondolom, hogy az őszinte, nyílt beszéd ideje elérkezett, nem a meglévő jót kell még jobbra színezni, hanem a rossz jobbá tételével/megelőzésével kell városunk és polgáraik életét még jobbá tenni.
A bűnesetek megítélése kinek-kinek a szájíze szerint értelmezhető - érintettségtől függően.
Nagynyomáson lévő bekerített tanyámhoz az elmúlt időszakban három hét alatt négyszer törtek be. Három alkalommal a rendőrségre is jelentettem az esetet, az intézkedések megtörténtek. A negyediket már nem is jelentettem, mert nem találtam annak értelmét. Az első esetnél több százezer forint volt az okozott kár, amit a felhúzásra váró fóliatekercsek, szerszámok, permetező, hosszabbítók és egyebek tettek ki, amik a fóliás zöldségtermesztéshez voltak szükségesek. A kétszáz méter légkábel azért maradt ott, (eldarabolva több helyen) mert az alumíniumból volt. Természetesen az ajtókban, a biztonsági zárakban okozott vandál "munka" is elkeserített.
A harmadik betörésnél a hatóság részéről azt a "javaslatot" kaptam, hogy ne zárjam be az ajtókat, így kisebb lesz az anyagi károm. Ezek után a negyedik betörést már nem is jelentettem a rendőrségen, mivel akkor már tényleg nem volt mit elvinni. Természetesen az elkövetők mindhárom esetben ismeretlenek maradtak, így a nyomozást is megszüntették. Ezek után az én biztonságérzetem egyáltalán nem javult, sőt a minimálisra csökkent.
A hasonló esetekkel egyáltalán nem vagyok egyedül a környéken. Lakott tanyákból ellopott apró jószágok, lábon futóra felhajtott, vagy a helyszínen levágott disznó, a juhakolból kilopott birkák, fóliasátrakból elvitt szivattyúk, a termésekben a szedés előtt okozott kisebb-nagyobb károk, a termesztett állományban okozott vandál brutalitás a többi károsult és az én biztonságérzetemet is lenullázta.
Vannak, akik fegyveresen védetik telepüket az úgynevezett megélhetési bűnözőktől. Mint ahogy az én eseteimben is minden alkalommal elhangzott a hatóság részéről, hogy ez sajnos megélhetési bűnözés.
Az Önök által említett Alkotmányban nincs megélhetési bűnözés, de van jog és kötelesség. Ennek betartása és betartatása a mindenkori kormány feladata. Ennek a két alkotmánybeli alaptételnek - ami az életünk alapja - borult fel az egymáshoz való viszonya. Ez alól városunk sem kivétel.
Egy ország, egy közösség életében akkor van baj, ha annak valamely része úgy gondolja, neki több joga van, mint a másiknak, ugyanakkor kötelessége pedig szinte semmi.
Ez a szegregáció az előidézője, okozója. Ennek megelőzésére minden érintett hatóságnak közösen kellene fellépnie, és lakossági fórumokat tartania. Úgy gondolom, hogy ezért is van szükségünk az őszinte, nyílt beszédre.
Egy olvasó
(Név és cím a szerkesztőségben)