2009. január 30.

Hétköznapi tüskék

A harmadosztályú bütyök-bajnokságban játszó Boka Szenior csapat focistái meganynyi vereség után - mit tesz a véletlen - győztek legutóbb. Most lázasan keresik ennek az okait, mivel agyilag eddig még nem voltak erre berendezkedve. Ezért nem is tudják mikor nyernek mérkőzést legközelebb.

Szakszervezetis sorolja a sztrájkelőkészítő összejövetelen: az igaz hogy éves viszonylatban csak tizenkét hónapot dolgozunk és ilyen logika szerint nem is járna a tizenharmadik havi fizetés. De ettől még jogos a követelésünk! A látszólagos ellentmondásnak mi sem egyszerűbb a megoldása: fel kell osztani tizenhárom hónapra minden esztendőt, ennyi!

A tanár osztályfőnöki órán magyarázza a felső tagozatos diákjainak: minden ember csak a munkájában elért teljesítménye szerint részesül elismerésben. Ez akkor is így van, ha egy-két talajszintű televíziós csatornán másképpen gondolják. Itt hogy valaki sikeres sztár legyen, aznap este a műsorban elegendő, ha először háttal a kamerának leveti az alsónadrágját. És ha ezután még meg is fordul szembe a közönséggel akkor az adás végén már át is veheti a súlyos tízezreket a televízió pénztáránál. Kár, hogy nem a képernyők mesterei körében csöngetnek, hanem itt az iskolában az óra végét jelezve.

Csökkentsünk adót, kamatot, ritkítsuk a beruházásokat! Ha leveszünk az adóból, több profitot vág zsebre a multi, a magyar vállalkozónak pedig ettől még nem lesz hirtelen több megrendelője! A kamatvágás csődbe kergeti a forintot, beruházás nélkül meg nincs fejlődés!

Röpködnek, cikáznak a vélemények, az ötletek, de ettől még fogalma sincs az egyszerű állampolgárnak, hogy kinek van igaza és mi a helyes, hogy ki mondja meg a tutit? Az egész egy régi történetre emlékeztet, amikor a cipőgyáros értékesítés, valamint képességfelmérés céljából Afrikába küldi két fiatal üzletkötőjét. Pár nap múlva meg is érkezik két levél a cipőgyár igazgatójához. Az egyikben ez áll: Főnök! Itt a világ összes cipője eladható, mert mindenki mezítláb jár! A másik levélben ez olvasható: Főnök! Itt a világ egyetlen cipőjét sem lehet eladni, mert mindenki mezítláb jár!

Lehet, hogy a magyar gazdasági életből egy hozzáértő "cipőgyáros" hiányzik, aki tudja mit, és hogyan kell csinálni?

-bert