Ifjúsági közösségi tér

Pengeváltás: Dózsa-ház kontra ifjúsági ház

Horváth István önkormányzati képviselő heves levelezésben van az érintettekkel, miként mondja, a Dózsa ház második ifjúsági házzá való átalakítása ügyében. Igazából nem kapok választ az illetékesektől arra a kérdésre, hogy konkrétan melyek azok a kizáró tényezők, amelyek nem tették volna lehetővé, hogy azt az ifjúsági közösségi élettér funkciót, amit szükségesnek tartok és támogatok, azt egy olyan intézményben hozzuk létre, amellyel rendelkezünk, és amelynek alapfunkciói és ezen közösségi élettér funkciói jelentős része között lényeges átfedés van - jelentette ki a testület decemberi ülésén. - Tudom, hogy egy kicsit más, de egy csomó funkció ugyanaz, csak más megközelítést, megoldást, kezelési módot és kicsit más hozzáállást igényel, tolta meg mondanivalóját a képviselő, majd így folytatta:

- Luxusnak tartom, hogy egy meglévő ifjúsági és művelődési házban, benne foglaltatik a szó is, hogy ifjúság, nem célozzuk meg a fiatalságot olyan programokkal, amely az ifjúság teljes rétegét és standard igényeit kielégítené. Föltettem a kérdést: konkrétan sorolják fel, melyek azok a dolgok, amelyek a Dózsa-ház mellett szólnak, nem tudnak felhozni egyet sem. Arról nem is beszélve, hogy az intézménynél nincs akadálymentesítés. Az önkormányzatnak pedig kötelező az intézményeit akadálymentesíteni. Ez az a téma, amikor azt mondom, fölösleges pénzkidobás az egész. Pontosabban: az a ráfordítás nem felesleges, csak nem jó helyen tesszük. Összefogjuk keverni a funkciót, véleményem szerint a Dózsa-házból Európa színvonalú sportcentrumnak, az ifjúsági háznak meg Európa színvonalú művelődési-kulturális centrumnak kéne lennie, de a kettőből önmagában egy-egy elegendő egy ekkora léptékű városnak.

Sztantics Csaba jegyző elmondta: ismeri a levelek tartalmát, azt is, amelyet Gál Antal, a családsegítő központ vezetője írt a képviselő úrnak. Elmondta, az a dolgozat, amelyet ebben a témában leírt, a képviselő úr minden kérdésére választ ad. Pontosan megmondja, hogy miért lehetett csak a Dózsa-házban a pályázatot benyújtani és miért nem lehet az ifjúsági és művelődési házban. Dr. Bácskainé Fazekas Márta egyetértett a jegyzővel. Kijelentette: az ifjúság a jövő, a legjobb befektetés. Kérte képviselőtársait, gondolják át és támogassák a kezdeményezést. Horváth István erre így reagált: az ügyet maximálisan támogatja, fontosnak tartja, ám a megvalósítás módjával nem ért egyet.

Nézzünk bele abba az ominózus levélbe. Gál Antal igazgató elöljáróban arról szól benne, hogy az elmúlt évek során a Családsegítő Központ több esetben kapott felkérést a polgármesteri hivataltól, hogy közreműködjön egy-egy, az alapfeladataikon túlmutató, az ifjúságot érintő probléma megoldásában, vagy program megvalósításában. Ilyen feladatként vállalták fel például a felelős nélkül maradt Kábítószerügyi Egyeztető Fórum további működtetését, részvételt a város bűnmegelőzési tevékenységében, vagy a Pepita Macska drog- és alkoholmentes klub hétvégi esti programjainak szervezését. "Kollégáim rendszeresen, szabadidejüket feláldozva, többnyire ingyen bonyolítják e rendezvényeket, sőt, a működtetés költségeinek biztosítására folyamatosan pályázati forrásokat is szereznek" - írja a családsegítő lözpont vezetője, majd így folytatja tájékoztatását:

"Hasonló felkérésen, illetve inkább hoszszas egyeztetések eredményén alapszik az ifjúsági közösségi tér kialakításához kapcsolódó projekt is. Történt ugyanis, hogy sok más, fiatalokkal foglalkozó szervezet, intézmény és szakember között mi is meghívást kaptunk a Civil Ifjúsági Kerekasztal ülésére, melynek témája a készülőben lévő (és azóta elfogadott) Ifjúsági Cselekvési Terv összeállítása, megvitatása volt. A rendezvényen markánsan megfogalmazódott az igény, mely szerint valamilyen választ, válaszokat kell találnunk a fiatalokat érintő, egyre súlyosbodó helyi problémákra (az ifjúság egyre nagyobb csoportjainak a kirekesztődésre, a fiatalkori devianciák problematikáira, a céltalan csellengésre, az értelmetlen rongálásokra, satöbbi). Egyik ilyen válasznak a közösségi tér létrehozását határoztuk meg, amely reményeink szerint egy olyan fiatalok által elfogadott és rendszeresen használt helyszínné válhat, ami felügyelt programjaival, célzott tevékenységével kedvező hatással lehet a fiatalság marginalizálódó (a társadalom peremére kerülő - a szerk.) csoportjaira is."

Gál Antal a továbbiakban kitér arra, hogy megvitatták azt is, miszerint mely szervezetek lehetnének azok, akik ezt az új szolgáltatást biztosítani tudnák. Számításba jött a Sportközpont, a művelődési és ifjúsági ház, a Családsegítő Központ és civil szervezetek is. Az egybehangzó vélemény az volt, hogy a közösségi tér szervezése, működtetése leginkább a Családsegítő Központ profiljába illeszkedik. Az egyeztetést végül azzal zárták, hogy a Családsegítő Központ vállalja az épület átalakítására vonatkozó pályázat elkészítését, és annak sikere esetén a lebonyolítását is.

"Mi csak egy közösen meghatározott, és általunk is fontosnak ítélt feladat ellátására vonatkozó felkérésre mondtunk "igent". De természetesen nem minden áron! Csak ha az ifjúság ilyen módon történő támogatása tényleg cél. Csak ha erre vonatkozó felkérést, Képviselő-testületi megbízást és politikai támogatást kapunk. A Képviselő-testületnek a pályázat beadására vonatkozó (emlékeim szerint egybehangzó) döntését magam részéről ilyen biztatásnak és támogatásnak ítéltem. Most azonban elbizonytalanodtam és a kiigazodásban segítséget kérek. Mi ugyanis nem intézményi, vagy privát, hanem továbbra is mindenki által támogatott, városi projektet szeretnénk végrehajtani" - olvasható a levélben.

Gál Antal, mint a pályázat készítője néhány kérdésre is megadja a választ. Például arra, hogy miért nem lehet a közösségi teret a művelődési és ifjúsági házban kialakítani? "Ezt a megoldást többen, többször is megvizsgáltuk, hisz első látásra valóban ez a lehetőség tűnik kézenfekvőnek. A probléma itt a pályázat szabta keretekben rejlik. Abban, hogy a művelődési és ifjúsági házak e projektben történő fejlesztését egyértelműen kizárja a pályáztató hatóság.

Elemezve a bemutatott pályázati megkötéseket, a szakmai tartalomban és célcsoportban lévő valóban jelentős különbségeket, a családsegítő központ meglévő szociális szakmai hátterét és a Dózsa-ház leromlott állagú, használaton kívüli épületszárnyában rejlő lehetőségeket, döntöttünk amellett, hogy a közösségi tér kialakítását a Dózsa-ház fejlesztéseként terjesztjük a képviselő-testület elé."

A pályázat elbírálása során előnyt jelent, ha a közösségi tér funkcióját vesztett, leromlott épületek felújításával és újbóli hasznosításával valósul meg.

A tervezés időszakában a Dózsa-ház átalakítására vonatkozóan több elképzelés is született. Mint megtudtuk, az engedélyes tervdokumentáció alapján a fejlesztés a ház csupán a Kurca felőli, jelenleg használaton kívüli szárnyát érinti. Nem terjed ki sem a tornateremre, sem pedig az öltözőkre, azaz a Dózsa-ház jelenleg aktív funkcióit a projekt nem fogja érinteni, így semmi nem indokolja, hogy az épületnek a sportot kiszolgáló rendeltetése, vagy esetleg az azt működtető intézmény megváltozzon.

"A pályázat sikere esetén felújítunk egy meglehetősen leromlott épületszárnyat, amelyre az állagmegóvás miatt szükség lenne. A jelenleg használaton kívüli épületrész ezáltal önálló funkció ellátására is alkalmassá válik. Az új épületben olyan feladat ellátását határoztuk meg, amely szükségszerű, hiánypótló, és (megítélésünk szerint) más helyszínen, e projekt keretében nem megvalósítható." - írja Gál Antal, a családsegítő központ igazgatója.

Lovas József