2009. január 9.

A Himalája hegyvidékén

Szentesi turisták Nepálban (2.)

Yeti Resort szállásunk, jobbról a szobánk épülete, előtérben Zoli

Nepál. A külvilágtól az 1950-es évek elejéig elzárt hegyvidéki királyság ma közkedvelt idegenforgalmi célpont. Mintha csak megbillent volna Nepál földje, a hosszú, keskeny téglalap a Himalája K-i részének lejtőin húzódik, É-i határa pedig a hegycsúcsokon fut végig. Ezt a határterületet "a világ tetejének" nevezik, s beletartozik a világ legmagasabb hegye, a 8846 méteres Csomolungma (Mount Everest) is.

Miként azt előző számunkban megírtuk, a szentesi Be-rezvai Imre, és az ugyancsak szentesi illetőségű, de Kecskeméten élő Vajda Zoltán, valamint a szintén kecskeméti Kiszel Julianna és Szabados László október 22-én - korábbi elhatározásuknak eleget téve - elindult Nepálba. No nem egészen a Csomolungma meghódítására, csupán "csak" egy kirándulásról szólt a döntés Nepál hegyvidékén. A túra november 17-ig tartott, ebből 3 hetet töltöttek fenn a hegyekben. Alábbiakban az úti beszámoló második, befejező részét közöljük.

- Visszafelé jövet elértük Gonglát. Egy 5330 méter magas hágón, ami ezen a szakaszon havas volt, átmentünk a Gokijo völgybe, ahonnét fantasztikus kilátás nyílt a közeli tavakra. A csodálatos színkompozíció, ami elénk tárult: a tavak színe, a hegyek fehérsége a csúcsokkal, maga a hosszúra nyúló völgy, fantasztikus látvány volt. Szerencsénkre akkor még a tavak nem voltak befagyva. Majd Namche Bazar és Monjo következett. Lefele immár gyorsabban haladtunk. Elértük Luklát, a kiindulási pontunkat, ahova, mint már elmondtam, repülőgéppel jöttünk fel Kakmanduból, Nepál fővárosából. A 2840 méter magasságban lévő települést el lehet érni gyalog is, de az külön egy heti túrát jelent - meséli Berezvai Imre.

- Nem ez az első útjuk. Mi az, ami ennyire vonzza önöket a hegyekhez?

- A túrákra az unokatestvérem beszélt rá, ő már kétszer is járt Nepálban. Képeket mutatott az útról, felkeltette az érdeklődésemet. Akkor azt mondtam, legközelebb én is vele megyek. Mit ad Isten, 2006-ban a Mont Blancot tervezte be. Elkísértem. Öten indultunk útnak, nagy szerencsénk volt, tökéletes időben minden összejött. A négynapos túrán szélcsendben, napsütésben fölmentünk egészen a hegy tetejére. Ez volt az első utam. És mivel minden nagyon jól sikerült, kedvet kaptam a hegymászáshoz. Utána következett a Retyezát-hegység, ötnapos tavaszi túra, de még minden havas volt. Aztán jártunk a Tátrában, az Alpokban. Megesett, például Svájcban, hogy a rossz idő miatt visszakoztunk a csúcs megmászásától. Mint kiderült, akkor mi sem voltunk annyira toppon.

- Azt mondta hobbi az egész. De olykor veszélyes.

- Hát igen. Idén is történt baleset a Mont Blancon, 18 embert takart be a lavina, mindannyian meghaltak a hó alatt. Igaz, az az oldal, ahol ők másztak, jóval nehezebb.

- Hogyan készülnek fel egy-egy túrára?

- Főleg fizikailag kell erősítenünk, de sokat segít a tudás, a tapasztalat.

- Költséges dologról beszélhetünk?

- Mondhatom, igen. Megvenni a felszereléseket, igaz, csak egyszer kell. Attól függ, hogy milyen túrát választunk. Ott, ahol csak sátor kell, a szállásért nem kell fizetni, az olcsóbb. A nepáli túra közel félmillióba került. Katman-duban is töltöttünk egy hetet, azután az ajándékokra is elment a pénz.

- Mit tapasztaltak, milyenek az ottani emberek?

- Amit ott lát az ember, kultúrát, szegénységet, koszt, a városban mászkálva, koldusokkal találkozva, azt földolgozni nem könnyű dolog. A közlekedésük az egy külön élmény. Balra hajts van, az utcákon rengeteg a motoros, a buszokon valósággal lógnak az emberek. És egyfolytában dudálnak, de senki nem ideges emiatt. Amikor megérkeztünk, hordárok tömege lepett meg bennünket, vigyázni kellett arra, hogy ne verjenek át. Szegények, nagyon segítőkészek épp ezért, aztán nyújtják a markukat. Ebből próbálnak némi pénzre szert tenni. Alkudozni kellett velük. Érdekes volt még, hogy a teherhordásra használt jakkok ott sétálnak az emberek között az utcán. Az egyik megbökött, akkor egy kicsit megijedtem. De békések. Nem félnek az embertől.

- Hogyan tudtak kommunikálni a nepáliakkal?

- Angol nyelven. Aki a turisták által felkeresett helyen él, az megtanult angolul. Ebből él. Az akcentusuk szörnyű. Nehezen lehet megérteni őket.

- A család miként fogadja ezeket a túrákat?

- Idehaza szurkolnak nekem. Két gyermekem van. A feleségem nagyon pozitívan áll a dolgokhoz.

- Nem volt szó arról, hogy elkísérje valamelyik útjára.

- Eddig még nem gondoltunk erre. Úszik, valamilyen szinten szeret a sporttal foglalkozni, csak nem a hegymászással.

- Ki van már szemelve a következő út?

- Még nem tudjuk pontosan. Talán a Fogarasi havasok jöhetnek szóba. Majd eldől hamarosan.

Lovas József