Egyedül a háború ellen

A Szentesi Ellenőr születése

Az 1910-es évek elején három jelentősebb újságból tájékozódhattak a szentesiek: a több évtizedes múltra visszatekintő Szentesi Lapból, amely a függetlenségi 48-as hagyományokat követte, a kormánytámogató Szentes és Vidékéből, valamint az 1901 végén indult, polgári demokrata elveket hirdető Alföldi Ellenzékből. E lapok közé robbant be 1914. január 1-jén a radikális hangvételű Szentesi Ellenőr című politikai és társadalmi folyóirat. A havonta megjelenő újság felelős szerkesztője és kiadója dr. Lánczi Simon Pál ügyvéd volt, aki a republikánus érzelmű polgárokat fogta össze Szentesen.

Az előzményekhez tartozik, hogy ebben az időben dr. Nagy György ügyvéd, országgyűlési képviselő számított a köztársasági eszmék legkövetkezetesebb harcosának, aki 1910 nyarán a szomszédos Hódmezővásárhelyen telepedett le. A hatósági akadályok ellenére 1912 szeptemberében Budapesten meg-alakult az Országos Köztársasági Párt, amelynek elnökévé Nagy Györgyöt választották. Az új párt programjában szerepelt a demokratikus köztársasági államforma kivívása; az általános, egyenlő és titkos választójogon alapuló népparlament létrehozása; az önálló magyar néphadsereg és külképviselet, az ingyenes állami népoktatás bevezetése...stb.

Lánczi Simon Pál - aki dr. Nagy György baráti köréhez tartozott - 1912-ben Vásárhelyről áttelepült Szentesre, és ügyvédi irodát nyitott a Petőfi utcában. 1913. május 1-jén részt vett a Köztársasági Párt szentesi szervezetének megalakításában, amiért őt és 33 társát vád alá helyezték bejelentés és engedély nélküli gyülekezés címén.

A hivatalba lépő Tisza-kormány 1913 júniusában leszámolásra szánta el magát a köztársaságiakkal szemben. Törvényt alkottak a király megsértéséről és a királyság intézményének megtámadásáról (1913: XXXIV. tc.), amelynek hatására az Országos Köztársasági Párt bejelentette megszűnését, egyben kimondta az Országos Kossuth Lajos Párt megalakulását. Az erről szóló kiáltvány tudatta, hogy az új párt átveszi a Köztársasági Párt célkitűzéseit, kivéve a köztársasági államforma követelését.

A Kossuth Lajos Párt szervezése Szentesen is megkezdődött. Az alakuló közgyűlésre 1913. október 12-én került sor a Vincze-féle vendéglőben: elnökké Kátai Pál János gazdálkodót, ügyvezető elnökké pedig Lánczi Simon Pált választották. Első teendőjük közé tartozott egy újság elindítása Szentesi Ellenőr címen, amelynek célja eszméik népszerűsítése volt. Az 1914. január első napján megjelent mutatványszám címoldalán részletesen ismertették a folyóirat politikai programját. Eszerint az útjára indított néplap: Kossuth Lajos hallhatatlan eszméinek hirdetője; a teljes nemzeti függetlenség megvalósulásáért küzdők táborának megalkuvást nem ismerő harcosa. Küzd a tiszta demokratikus alapokon nyugvó, egységes, szabad és független Magyarországért. A lap nem ismer más érdeket, csakis a nép érdekét. A nép érdekében mindig szembeszáll a hatalmasokkal, a kegyeltekkel, akik a közönség rovására üzérkednek, elfecsérlik a közvagyont, hogy saját zsebüket annál jobban megtömhessék. Forduljon bizalommal a Szentesi Ellenőrhöz a város minden polgára és munkása - kérték az újság kiadói -, mert minden panaszt meghallgatunk, minden közérdekű felszólalásnak mindenkor helyet adunk lapunk hasábjain; mert mi az adóktól roskadozó polgárságért, a nép öszszességéért, a néppel vagyunk! - zárult a program.

Néhány hónappal később kitört az első világháború. Július 27-én vonatra szállt a hadkötelesek első csoportja. Az Alföldi Ellenzék tudósítása szerint a szentesi tartalékosok és népfelkelők a lehető legjobb és legemelkedettebb hangulatban vonultak be. Július 30-án este több ezres tömeg gyűlt össze a Kossuth téren, s az ország többi városához hasonlóan - nemzeti színű zászlók alatt, hangos ének és zeneszóval - tüntetett a háború mellett. Az Alföldi Ellenzék augusztus 1-jei vezércikke "Éljen a háború!" címen jelent meg, átvéve az országszerte hangoztatott hazafias szólamokat: "Nincs most helye kétségeskedésnek, aggodalmaskodásnak. Anya, hitves, nővér fojtsa el könnyét, amikor búcsúzik tőle a hozzá közel álló férfi, nézzenek a nők biztatóan, lelkesítően a haza oltalmára siető férfiak szemébe, csak ez méltó a magyar nőhöz. Oly igaz az ügy, amelyért háborúba megyünk, mint Krisztus kinyilatkoztatása, oly tiszta, mint felhőtlen nyári égről sugárzó napfény. Mi ne győznénk? Hisz a kultúra és az igazság a mi vezérünk." Ez a hangvétel jellemezte a többi újságot is.

Egyetlen kivétel akadt, a Szentesi Ellenőr, amely a többi laptól eltérően szót emelt a háború értelmetlensége ellen, leleplezve a tömegekre szenvedést hozó voltát. Augusztusi számában például így írt: "Lelkesedésről, örömről beszélnek a pesti lapok. Azt írják, hogy a nép lelkesedik a háborúért, ujjongva követeli a háborút. Hát ez nem igaz! A nép nem örvendez, - minek örvendezhetne? Talán annak, hogy ezrek és ezrek elvesztik majd az életüket? Talán annak, hogy a háború nyomán majd hangos lesz az ország az özvegyek sírásától és az árvák kétségbeesésétől? Mindezen nem ujjonghatunk. Mindez még nem ok a tobzódó örömre!"

A Szentesi Ellenőr és szerkesztője elleni megtorlás természetesen nem maradt el. Ügyészi utasításra a szóban forgó számot a rendőrség elkobozta, az alispán pedig betiltotta a lap utcai árusítását. A szegedi főügyészség Lánczi Simon Pál ellen bűnvádi eljárást indított hatóság elleni izgatás és fegyveres erő elleni vétség címén. A Szentes és Vidéke általános társadalmi bojkottot hirdetett a "hazafiatlan" újsággal és szerkesztőjével szemben. A Lánczi elleni vádat utóbb az ügyészség igazságügy-miniszteri utasításra elejtette, a Szentesi Ellenőr azonban 1914 októberétől szüneteltette működését, mivel szerkesztőjét behívták katonai szolgálatra.

Labádi Lajos