Belgiumban a Rotaryval

A szentesi Rotary Klub az idén kapcsolódott be a nemzetközi diákcsere programba. A középiskolások, illetve a felsőoktatásban tanulók egy egyéves és egy kéthetes külföldi útra pályázhatnak. Lakatos Elizabeth végzős politológia szakos egyetemista élményeiről mesélt.

- A jelentkezési lapokat, az önéletrajzot angolul kellett kitölteni, ebben Éva néni (dr. Mokbelné Bacsa Éva jelenlegi elnök. Szerk.), az utazás megszervezésében pedig Beleon Aranka segített. Nem is tudom, nélkülük mi lett volna!

- Ez volt az első repülőútja. Hová érkezett?

- A gép Brüsszelben landolt, de nekem Antverpenbe kellett eljutnom. Ezt előzetesen egy háromórás útnak számoltuk négy átszállással, de szerencsére kijöttek elém a belga rotarysok, így autóval csak egyórás volt az út.

- Kik fogadták Antverpenben?

- Elég sokan vártak már, szinte én érkeztem utolsónak. Az első este ismerkedéssel telt, rajtam kívül voltak még német, litván, spanyol, olasz, sőt tajvani fitalok is, akik szintén a helyi rotary klub pályázatával kerültek ki. (lásd fotón) A belgák mindent meg akartak mutatni nekünk, így elég zsúfolt két hetem volt.

- Milyen programokat szerveztek?

- Szó szerint értendő, reggeltől estig be volt osztva a napunk, szabadidőnk szinte nem is volt. Estére nagyon elfáradtunk, de nagyon sok mindent láttam. Brüsszelben például biciklivel kerestük fel az ismertebb helyeket, Ieper-ben hajókázni voltunk, s ami szinte hihetetlen, de a tó közepén volt egy várszerű kastély. Gyönyörű volt! Voltunk az Északi-tengernél is, de fürödni nem lehetett, az idő erre egyáltalán nem volt alkalmas. Fáztam, hideg szél fújt, pedig augusztus volt. Csodaszép tűzijátékot is láttam, mert akkor rendezték meg a tűzijáték-világbajnokságot, s a tavalyi győztes, egy dél-afrikai fiatalember tartott bemutatót. A fellőtt rakéták nem csak a zenével, hanem a dalok szövegével is összhangban volt.

- Hogy ízlett a kinti étel?

- Itt is elmondható, hogy mindent megtettek azért, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt. A reggeli svédasztalos volt, tehát mindenki azt evett, amit akart. Érdekes volt, hogy a főétkezés nem az ebéd volt, mint nálunk, hanem a vacsora. Ebédre szendvicset ettünk, de vacsorára több fogásos finomságokat. Leves talán csak egyszer volt, amit a tajvaniakkal gyakran hiányoltunk, viszont desszertet - ami a legtöbbször fagyi volt - minden vacsora után felszolgáltak. Étkeztünk étteremben is, de volt, amikor az egyik rotarys hívott meg bennünket a házához. Az ízvilág nem nagyon tért el a miénktől, talán sótlanabb, mint a magyar konyha.

- Milyenek voltak a diáktársak?

- Én legtöbbet egy német lánnyal, egy litván fiúval és a tajvani fiatalokkal voltam együtt. Velük azóta is levelezem a neten. Sőt a tajvani fiú már meg is hívott bennünket hozzá a nyárra.

VÉ