Cserna-Szabó András új könyve

Egy hónapja jelent meg a szentesi származású szerző új, sorrendben hatodik kötete. A cím: Puszibolt. A fővárosban már szépen fogy a boltokban, Szentesen is kapható.

Több már korábban megjelent írásról derült ki, hogy megfelelő szerkesztői munkával, a szintén szentesi illetőségű Darida Benedek segítségével, valamint némi átalakítással regénnyé áll össze az egész. Persze nem a megszokott, jól definiálható formában. Például nehéz lenne néhány mondatban összefoglalni a történetet. Sok kis esetet olvashatunk, melyek egyértelműen összefüggenek. Mi tartja őket össze? Egyrészt alapvetően mind a szerelemről szól. Szóval szerelmes regény? Igen, az. Persze mindegyik fontos alkotás az. Vagy az is. A fülszöveg szerint: "A könyvbéli városka lakói mind-mind a boldogságot keresik, persze mindenki a maga módján." Persze, senkinek sem sikerül megfognia, ravaszabb jószág az annál. Viszont lehetőség nyílik a dicsőséges vesztes szerepének alakítására. Érdekes, hogy nincs a történetben férfi főszereplő, de Badar Anna, a démon, végig pusztítja a helybéli hímek lelkét. Mert az egész könyv a férfi-nő viszonyt elemzi.

Helyenként realisztikus észrevételekkel. Egy-egy mondat, néha csak néhány szó szellemes, gúnyos pontossággal mutat be helyszínt, szereplőt. Ezek a villanásnyi képek egy különös, mulatságos városka, a furcsa, idétlen lakóival ismertetését eredményezik. Melyik város, kik a lakói? Mindegy. A szerelem a fontos. És mégsem mindegy, mert ez adja a hátteret egy, a végkifejletében tragikus írásnak.

Minden részletnek megvan a maga furcsa, esetenként fekete humora. Újra és újra próbára teszi a szerző a műveltségünket is, hiszen a kötet tele van filozófiai, irodalmi, művészeti utalásokkal. Sosem öncélúan, sosem fontoskodva. Ilyenkor derül ki, hogy a szereplők nem hülyék, csak a boldogságot keresik, olyankor pedig gyakran bolondot csinál magából az ember. Így mód nyílik arra is, hogy az olvasó szembesüljön önmagával. Például mikor ilyet olvasok: "Nincs szerencsém a nőkkel, gondolta, bár kis öröm az ürömben, hogy nekik sincs szerencséjük velem."

Lehetőség ez a regény, azoknak akik ritkán és keveset olvasnak. Én például behúzódtam egy jó meleg sarokba, enni-innivalót készítettem magamnak, persze cigarettát is. Azután egy lendülettel az elejétől a végére jutottam az egésznek. Ez pedig nem gyakori eset. És az sem, hogy közben az utolsó mondatig remekül szórakoztam.

Poszler György