Jubiláló Jövőnkért

Keller Jánosné tíz évvel ezelőtt értesült arról a lehetőségről, hogy más fenntartású művészeti iskolák alakulhatnak az országban. Gondolunk itt például alapítványi, közhasznú és egyéb magánszemély által fenntartású intézményekre. Rajztanári múltját figyelembe véve, a képzőművészetre alapozva indította el 1999-ben a Jövőnkért Alapfokú Művészeti Iskolát. A képzőművészet mellett a tánc- és színművészeti ág volt az, amivel elindultak Szentesen, illetve egy osztályt működtetve Mindszenten. Már az első évben közel 400 növendékük volt. Azután a rá következő évben - Bács-Kiskun megyére kiterjesztve működésüket - ezerre növekedett a tanulói létszám, és ezt az óta is tartják. A meglévő tanszakokat bővítették, ma már mind a négy művészeti ágban tartanak foglalkozásokat.

- Ez a tíz év nagyon gyorsan eltelt, bár nagyon sok munka van mögötte, sok szép eredmény, öröm és küszködés - meséli az igazgatónő. - A szakmai oldalát tekintve csupa örömforrás, a működési oldal feltételeinek biztosítását nézve több gondot jelent, főként az utóbbi években. Amikor is minden évben folyamatosan csökkentik a működési költségeket, illetve a normatíva öszszegét. Ez az országban a legalacsonyabb normatívával működő iskolatípus.

Ennek ellenére fejlesztést hajtottak végre, különböző eszközöket szereztek be, a nyáron fazekaskorongokat vásárolt, úgy gondolta, kötelezi erre a kiváló minősítés, melyet az iskola kapott. Voltak iskolák, akik úgy gondolták, nem vállalják tovább, megviselte őket a sokféle követelmény, követelés, ezért megszüntették az iskolákat. Eladták eszközeiket, így jutott jutányosan egy szegedi iskola által felkínált eszközökhöz, azzal az elgondolással, hogy a jövőt szeretné építeni.

Még akkor is, amikor az intézménynek helyiséggondjai vannak. Évek óta próbál megoldást találni rá, eleddig sikertelenül. Nehéz körülmények között dolgozik a több száz gyereket megmozgató tánctagozat. A képzőművészeti műhely is szűkös, munkájukhoz sokkal nagyobb tér kellene. Az országos elismertség közepette sokkal többre lennénk képesek, mondja az igazgatónő, ehhez kérnék az önkormányzat megértését és segítségét.

- A tíz év a nehézségek ellenére is mindenképpen egy születésnap. Iskolánk úgy próbál ünnepelni, hogy minden hagyományos rendezvényét, amit éveken át eddig is megtartott, még ünnepélyesebb formában rendezi meg. Ebben az évben már meg is valósult a jubileumi gála, ami a táncról szólt. Néptáncosok, modern táncosok és a kis balett kar a három kiváló táncpedagógus, Bagi Ferenc, Keller Nóra és Vass Sándor irányításával nagy sikerű gálaműsort szervezett. A nézők és a gyerekek jól érezték magukat a 3 és fél óráig tartó programban.

Minden évben megrendezik adventi képzőművészeti kiállításukat, melynek idén az ifjúsági ház ad helyet. Az országban működő művészeti iskolák gyerekinek munkáiból összeállított vándorkiállítás december 5-én nyílik és várhatóan egy hónapig látható. Nemcsak festmények, grafikák kerülnek kiállításra, hanem tűzzománcok, kerámiák, textilmunkák is. Ezt összekötik az országos képzőművészeti tagozat értekezletével.

Két könyvünk is megjelenik a jubileum alkalmából, egyik a Kistérségi mesteremberek címet viseli, gyönyörű, színes fotókkal dekorált album. Mód László néprajzkutató segítségével állítottuk össze. Az önkormányzat is támogatta. A másik egy kisebb méretű, tankönyv- és ismertető jellegű könyvecske Bese László a fazekas mesterség kiemelkedő alakja, a szentesi fekete kerámia karizmatikus mestere, illetve tanítványa Kádár Barbara vallomásából állt össze a könyvecske. A Szentesi fazekasság a címe, és az érdekessége az, hogy CD melléklete is lesz a könyvnek, ami tartalmazza a fazekasság különböző mesterfogásait. Ez utóbbihoz a Tengerszem pályázaton nyertünk támogatást. Reményeink szerint januárban, a Magyar Kultúra Napján megjelenik mind a kettő.

A Kurca fátyla gyermekszínházi találkozót májusban kibővített régi fényében rendezzük meg. Az alkalomra a szabadtéri megoldást választanánk.

Az elmúlt tíz évben nagy rendezvényeink voltak, együtt léptünk fel a Kaláka együttessel. Ma már szűkösek a körülmények, de igyekszünk mindent megtenni a gyerekekért. Nem minden pénzfüggő, tudom, de pénz nélkül sok mindent nem lehet megcsinálni, sok mindennek gátat fog szabni ez a dolog, de az erkölcsi elismerés az, ami igazán sokat lendítene rajtunk. A gyerekek szeretik megmutatni, mit tudnak, mit tanultak, mi büszkék vagyunk arra, hogy hívnak bennünket, a városi rendezvényeken színesítjük a programot. Külföldre hívnak bennünket. Kíváncsian várom, ezek után mikor ismer el bennünket az önkormányzat.

Lovas József