A városépítő

"Pro Urbe"-díjat kapott Sáfrán Bálint

Tősgyökeres szentesi, itt járt általános iskolába, gimnáziumba. Igaz, hogy csak egy iskolai évet töltött el ott, '57-ben a fővárosba költözött, különbözetivel felvették a vasútépítő technikumba. Azután a Műszaki Egyetem következett, két évig volt az intézmény hallgatója. Édesanyja egyedül nevelte, nem volt más lehetősége, dolgoznia kellett, magyarázza. Majd elvitték katonának, leszerelése után a vasútnál talált munkát. Sok tanulás után ott lett főpályamester.

Azt mondja, a vasúttal kezdődött minden. A szülei vasutasok voltak, ott laktak a vasútállomás mellett. Beleszeretett a munkába. Aztán 1970-ben mégis hazajött Szentesre. Az építőipari üzem útépítésért felelős munkatársa lett, majd az akkori tanács műszaki osztályára került, aztán 10 év múlva a közgazdasági osztályon lett a beruházásokért, fejlesztésekért felelős csoportvezető.

- Sok mindenütt ott van a keze nyoma a városban. Mire a legbüszkébb?

- Nem egyéni teljesítmények ezek, a munkatársaim nélkül nem boldogultam volna ennyire. Amikor Szentesre kerültem, az útkiépítés, a szilárd burkolatú utak aránya 30 százalékos volt a városban, most 98,9. Részt vettem a telefonhálózat, a gázhálózat, a szennyvízhálózat kiépítésében, a sportcsarnok építkezésénél voltam önkormányzati felelős, és lehetne sorolni tovább. Ez ma már mind történelem. Mindegyik nehéz, de szép feladat volt.

- Említette a szennyvízcsatorna kiépítését. Hol tartanak most a munkálatokkal?

- Ezen a területen 85 százalékos a kiépítettség a városban.

- Aztán '96-ban nyugdíjba ment. Marasztalták?

- Két hónapig voltam otthon, majd fölkértek az elkerülő út építésére. Aztán maradtam, mert jöttek az új feladatok. Nem voltak egyszerűek, sok gonddal jártak, de szép feladatok voltak.

- Sokat fejlődött a település, szépen kiépült. Látszata van a munkájának. Ezt azzal hálálta meg a város, hogy közel negyvenévi tevékenységéért "Szentes Városért" Emlékéremmel tüntették ki.

- Természetesen örülök az elismerésnek. Úgy vagyok ezzel, mindig annyi volt a feladat, hogy hátrafele nem igen néztem. Az természetes volt, hogy megoldottuk. Egymásután jöttek a feladatok, mindegyik más volt, más felkészültséget kívánt.

- Egy-egy munkának az önkormányzati biztosa, szakreferense. Többirányú elfoglaltsága van, megkérdezem, a városházán hol van az irodája?

- Több munkában benne vagyok. A Városellátó Intézményénél, illetve a városházán a beruházási csoportnál dolgozom. Attól függ, mikor mit csinálok, milyen feladatot kapok. Nehéz, látványos, kollektív munka az enyém. Sok mindenhez érteni kell, a műszaki, a pénzügyi, a közbeszerzés ügyek, akár a beruházási feladatok terén. Ide sorolnám még az emberekkel való bánásmódot, ami nagyon összetett dolog. Mindig is igyekeztem elkerülni a konfliktushelyzeteket, a probléma megoldásán dolgoztam. Sok türelem, élettapasztalat kell hozzá. A közért kell tenni. Kapcsolataim a különböző szolgáltatókkal jó volt, csak hát a cégek eltávolodtak tőlünk. Már csak kirendeltségek vannak, más esetben már az sincs.

- Elégedett ember?

- A családomban jól vagyunk, két fiam van, unokám. A munkámmal kapcsolatban annak örülök, hogy nemcsak a központban, hanem a városrészekben is minden komfortos ma már. Még a csapadékelvezető árkokat kell rendbe tenni. Feladat mindig lesz, talán jobban ki lehetne használni természeti kincsünket, a termálvíz adta lehetőségeket. Vasúti átjáróban, felüljáróban kell gondolkodni, új híddal a Kurcán. Szélesíteni a városközpontot.

- Van-e már új feladat?

- Igen. A jövő év október 30-áig szól, szintén önkormányzati megbízatás, a Vecseri-fok lefedése, csatorna- és útépítés, valamint a csapadékvíz-elvezető rendszer Váradi Lipót utca és környékének átépítése. Amíg ilyen szép feladatokat adnak, és amíg bírom, csinálom, addig nem szeretnék leállni.

Lovas József