Új dimenzió a fotószalonon

Nagy István: Alkonyati angyal

A fotóművészetben nem annyira a pillanat megörökítése a cél, mint a hétköznapi fotósoknál. Ráadásul a 14. Alföldi Fotószalonon bemutatkozó alkotóknál az önkifejezés úgy jelenik meg, hogy mind több fotós nyúl vissza régi technikai eljárásokhoz.

A Szentesi Művelődési Központ és fotóköre közös pályázata idén is népszerű volt szerte az országban, hiszen 93 szerzőtől 424 alkotás érkezett. Közülük a zsűri - Balla András, dr. Seres Géza fotóművészek és Kincses Ká-roly fotómuzeológus - 41 pályázó 62 művét értékelte úgy, hogy az ifjúsági házban kiállításra kerülhetnek. Hagyományosan október 23-án nyílik a tárlat, ekkor adják át a díjakat is, ezúttal sem volt ez másként. Az I. díjat Zvaló László kecskeméti alkotó érdemelte ki három képével. Hasonlóképpen kollekciójával lett 2. helyezett Szabó Maya, aki szintén kecskeméti. A 3. díjat Benke Ferenc kalocsai fotós kapta. A Szentesi Fotókör két különdíjjal gyarapodott Nagy István és Szabó Rita révén. Szirbik Imre az emberi tényezőt, a technika mögött megbújó alkotó világlátását emelte ki megnyitó beszédében. Nagy István is az emberi találékonyságról, a kísérletező kedvről elmélkedett, amikor a kiállítás anyagáról kérdeztük. A fotókör vezetője, egyben a MAFOSZ alelnöke szerint a kiállított képek már egy más dimenziót képviselnek a fotózásban. A képek formavilága is nagyon fontos: mit jelenítünk meg és milyen formában, magyarázta. Az első díjas fotós műveiről elmondta, hogy képeit egy speciális röntgen segítségével készítette el. Szabó Maya cianotípia és argento-típia képekkel pályázott, mindkettő régi eljárás, mely során saját kezűleg készíti el fotóját az ember. A helyi fotókörből Králik Emesénél jelenik meg ugyanez, de ő maga szintén részt vett cianotí-piával is. A díjazott művéről azt mondja Nagy István, az Alkonyati angyal egy olajnyomat. Az eljárást az 1920-as években használták művészi fotográfia készítésére, s lényege, hogy a papír fényérzékeny bevonata kézzel van elkészítve. Az ekkor még alig látható képre speciális festéket visznek fel, méghozzá pöttyenként. Ezért egy ilyen kép bizony órákig készül, de más technikákra is jellemző, hogy aprólékos munkával akár napokat is igénybe vehetnek. Azért fordulnak a régi módszerekhez, mert az egyszerű fotográfia ma már mindenki számára elérhető. A hagyományos fotózás személytelenné teszi a képet, kikerül az ember kezéből a képkészítés folyamata. A művészek ezért más irányba tartanak, hogy újra magán viselhesse a kép készítője kézjegyét.

Az anyag december 1-jéig tekinthető meg, azután másodbemutatásra viszik Mezőtúrra.

D. J.