Újratemették Kosztát és feleségét

Koszta első "műterme" (a Lakos tanya) Szentesen
Berkecz István grafikája

A székely festő szentesi földbe került. Koszta József maga is így akarta volna, de a sors úgy rendelte, hogy majd' 60 évig Budapesten a Kerepesi, míg felesége a helyi Kálvária temetőben nyugodott. Az újratemetéssel a lokálpatrióták megadták mindkettejüknek a végtisztességet.

Koszta József (1861-1949) református, felesége, Szeifert Anna (1878-1949) katolikus vallású volt, így a Kálvária temetőben október 25-én rendezett szertartáson mindkét egyház képviselője búcsúztatta a házaspárt. Méltó módon, méltó helyen kerül sor a szertartásra, ahogyan Kovách Péter református lelkipásztor megfogalmazta. Művészettel, illetve életükkel kamatoztatták mindazt, amit az Úr rájuk bízott, hangzott Serfőző Levente katolikus plébánostól.

Az érdem az Együtt Szentesért Egyesületé, a Tájak-Korok-Múzeumok mozgalom helyi Koszta klubjáé, illetve az önkormányzaté, és sok magánszemélyé is, akik felajánlásaikkal segítették, hogy a Kossuth-díjas művész földi maradványai hazakerülhettek. Szirbik Imre polgármester, országgyűlési képviselő személyes közbenjárása Boros Péter ex-miniszterelnöknél, a kegyeleti bizottság elnökénél is kellett a cél megvalósulásához. A polgármester a szertartáson beszélt Koszta életútjáról, hogy messziről, az erdélyi Brassóból indult, s évtizedekig járta a világot, kereste a helyet, ahol kiteljesedhet. Szentes a fiává fogadta, mindenki szentesi festőként tartja számon, mondta Szirbik Imre.

A ceremóniára összeállított műsorban szerepet kapott Mihály Béla, a Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola igazgatójának klarinétjátéka, valamint Mélykutiné Németh Kornélia citerán, őt a Koszta-iskola gyerekkórusa kísérte. A gimnázium drámai tagozatos diákjaitól pedig életrajzi részleteket, korabeli újságcikkekből szemelvényeket hallhattak a jelenlévők. Koszta egyik interjújában egyfajta, és sokat idézett ars poeticáját is megfogalmazta, amikor arról kérdezték, örül-e a dicsőségnek: "Az én örömöm a munka, mert az úgy van, hogy kenyni muszáj."

Közel kétszáz tisztelőjük kísérte a két kis koporsót a díszparcellához, ahol Koszta és hitvese a földbe került, Gujdár Sándor, a Szalva-házaspár és Tokácsli Lajos díszpolgárok sírja mellé. A bronz domborműre Máté István megmintázott a festő palettás portréja mellé egy földön dolgozó nőt is, Koszta egyik kedvelt témáját.

A szertartásra eljöttek a művész fellelt távoli rokonai is Budapestről, Koszta Tiborné, Koszta Erzsébet és Cindy, akik a képeit jól ismerik, de saját festményt nem őriznek tőle. Azonban, ha ezentúl erre járnak, felkeresik majd a sírhelyet.

Széchenyiné Csergő Judit, akitől az újratemetés ötlete származott, megelégedéssel nyugtázhatta, hogy sikerült véghezvinni céljukat. Feladat mindenesetre még van: a lakossági adományokból még futja arra, hogy a sírhelyen díszburkolat készüljön, szegéllyel, díszkővel.

D. J.