A forradalom tisztasága

Ünnepélyes zászlófelvonás a Kossuth téren

Ünnepélyes zászlófelvonás, majd koszorúzás a kopjafánál - ezzel kezdődött az október 23-i városi megemlékezés. Azt követően az ünneplők a városháza dísztermében gyülekeztek. Szirbik Imre polgármester, országgyűlési képviselő köszöntötte a megjelenteket, rövid beszédében kitért 1956 szentesi eseményeire, dicsérve a lakosságot, akik, mint mondta, mindkét oldalról képesek voltak az indulatokat visszafogni, s így megadták annak a lehetőségét, hogy az ünnep ne arról szóljon, hogy apáink nagyapáink sírjához zarándokoljunk, hanem arról, hogy rájuk emlékezzünk. Fejet hajtva elgondolkozzunk azon, hogy amit elkezdtek, azt az utódok hogyan tudják tettekben, gondolkodásban, megvalósítani.

Az ünnepség szónoka, dr. Marjanucz László történész, a Szegedi Tudományegyetem új és legújabb kori magyar történeti tanszékének vezetője Faludy Györgytől idézett: az 56-os csillagfordulás a 20. századi magyar történelem legnagyobb megmozdulása volt a nemzeti egyetértés jegyében. Kifejtette: Bibó István november 4-én írt nyilatkozatában visszautasította, hogy fasiszta és antiszemita kilengések szennyezték volna a forradalom tisztaságát és egységét. A harcban osztály- és felekezet különbség nélkül részt vett az egész magyar nép, és megrendítően csodálatos volt emberséges, bölcs és megkülönböztetni kész magatartása, mellyel a leigázó idegenhatalom és a honi hóhérkülönítményesek ellen fordult. A forradalom jelentősége világtörténeti léptékű, mert a társadalmi kisemmizéssel és az idegenelnyomással szembeni szabadságharc gyógyíthatatlan sebet ejtett a kommunista világtábor testén. Mi, magyarok nemzeti önrendelkezésünk visszanyerését köszönhetjük 56-nak.

- Albert Camus író joggal mondja: a legázolt, bilincs bevert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon - folytatta a szónok. - Ezek a tények utólag igazolják, hogy a magyarok nem csak saját népük szabadságáért harcoltak 1956-ban. Egyre többen ismerik el a világban, hogy a Szovjetunió széthullása, a bolsevizmus bukása a magyar forradalommal kezdődött.

- Az események feldolgozása még nem teljes. Ha az lenne, talán választ kapnánk arra a kérdésre is, hogy egykori forradalmárok ma miért feszülnek egymásnak jobb és baloldali meggyőződésüket hangoztatva, holott 56-ban Rákosi modernizációs diktatúrája egységbe rántott mindenkit. Nem akarták a szovjet diktatúrát. A történelem ma már úgy kezeli: a Rákosi rendszer elleni felkelés jogos volt, forradalmi jellege vitathatatlan.

- De az idő rövid volt, és miután az USA tudomásul vette, hogy a Szovjetunió fegyveres erejével leveri a magyar forradalmat, a magyar nép küzdelme kevés volt ahhoz, hogy magukra hagyottan módosítsák a szuperhatalmak által teremtett és fönntartott hidegháborús status quót - mondta a szónok, majd így fejezte be beszédét: - 1956 egyszerre volt áldozatvállalás és önfeláldozás. Ezt a forradalmat már nem lehet kitörölni sem a históriából, sem az emberek emlékezetéből. A nyugat, mint ahogyan akkor sem, ma sem méltányolja túlságosan a magyar áldozatot, de a tett jutalma nem mások ítéletében, hanem a mi öntudatunkban, magyarságunk mél-tóságának értékének a tudatában van. Vigyázzunk, hogy ezt el ne pazaroljuk!

Az ünnepi beszédet követően Szirbik Imre átadta a "Szentes Város Díszpolgára" címet Haraszti Tegze Péter

tudósnak, sportembernek. Életútját, munkásságát Do-bossy Lajos és Márkus László, egykoron sporttársai, egyetemi társai méltatták.

Az ünnepségen közreműködött: Nagy János címzetes igazgató, Tomanek Gábor színművész, Szentesi Klarinétegyüttes, Szentes Város Fúvószenekara.

Lovas József