A tudós sportember

Szentes Díszpolgára

Apám azt mondta, most két ember lehet nagy, aki sportol, vagy aki nagyszerű művész. Nem támogatta a tanulásom. Azt mondta: istenáldott tehetséged van, neked úszni kell. Bevallom, nem szerettem úszni, a két kihúzott kötél között az ember egyedül van. Itt mindenki labdával játszott, én is fociztam, szerettem vízbe menni, szerettem játszani. A sors iróniája az, hogy az úszás vitte fel az életemet. Rajki Béla volt az edzőm a Dózsában. Vízilabdáztam, úsztam. Volt, amikor a többiek már ünnepeltek, nekem pihennem kellet, mert másnap még volt egy versenyem 100 méteres gyorson. Magyar bajnokságokat nyertem egyéniben, váltóban.

Amikor az aranycsapat visszajött, játszott Kárpátival, Gyarmatival. Fiatalabb volt náluk, aki közel állt hozzá, a "Kisfelkai" például. Aztán Tóth Gyulát említi, meg Csapó Gábort.

- Annyit dumáltam nekik Szentesről - meséli -, Gábor már azt hitte, hogy a Kurca az egy nagy folyó. Tóth Gyulát talán ez is befolyásolhatta, hogy állatorvosként a városba került, a munkája mellett sokat tett Szentes vízilabdasportjáért.

Váltóban a 100 méteres gyorsúszás volt a sikerszáma. Megtörtént, hogy az amerikaiak Münchenben rendeztek egy válogató versenyt, Mark Spiczet akkor verte meg, amikor a nagyszerű sportoló 2 aranyérmet nyert. Válogatott sportolóként eredményesen képviselte Magyarországot. A '60-as Montreali olimpián is kerettag volt, de egészségügyi okok miatt már nem tudott részt venni a válogatóversenyen, nem tudták bemérni az idejét, így nem tudták nevezni sem. Később, amikor az USA-ban helyezkedett el, ott is ráismertek, Santa Cla-raban azt mondta neki az edző: te vagy az az őrült magyar, gyere és ússzál velünk. Amire nagyon büszke: 54 éves korában tengeri úszó-világbajnokságot nyert, olimpiai bajnokok előtt.

De térjünk vissza a szakmához. Vizsgaidőszakokban sokat tanult. Végig jó tanuló volt. Amikor a húga súlyos beteg lett, Markovics Kálmán segítségével apja Németországba vitte, különböző klinikákon kezelték - sikertelenül. Már egyikőjük sem jött, jöhetett vissza Magyarországra. Talán ennek köszönhetően olyan nehéz diplomamunkát kapott, amelyről sokan azt gondolták akkor, hogy nem lehet megcsinálni. Két hét alatt elkészült vele.

A villamosmérnöki kar fizika-matematika szakának elvégzése, a diploma megvédése után a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetének munkatársa lett. A Villamosipari Automatikai Intézetbe került, az ország akkori legfejlettebb intézetébe. Három évig jó sora volt. Aztán egyszer csak valaki előhozakodott azzal, hogy az apja Nyugat-Németországban él.

- Az útlevelemet kezdték piszkálni a válogatottban. Először a világútlevelemet, majd az európait vonták meg tőlem. Az már nagyon bántott, hogy amikor lejöttem Szentesre, ezt elég sűrűn megtettem, akkor engedélyt kellett kérnem a Belügyminisztériumban. Egy detektívet is rámállítottak. Akkor azt mondtam: tudom, hogy a szabadság egy fikció, a szabadság relatív, viszonylagos, én ezt nem tudom elviselni. Korábban a válogatottal, vagy a Dózsával bármikor kintmaradhattam volna. Nem tettem.

Létezett egy terv, amelyben a határellenőrzést megújítják. Ő dolgozott rajta, tudta, az adminisztrációban van egy lyuk, és csak akkor sikerülhet az emigrációja, ha Jugoszlávia felé megy. Megkockáztatta. Egyedül vágott neki a határnak, a felesége, akit Németországban vett el, később ment utána. Szabadkán találkoztak. A folytatás már nehezebb volt, egy vízilabdás segített neki, végül Ausztrián, a hegyeken keresztül jutott el Németországba.

A legnagyobb német cégnél helyezkedett el. Sikeres termékek kidolgozója, az igazgató kedvence lett. Egy valamiért neheztelt: kevesebbet keresett mérnöktársainál.

- Ez egy konzervatív város, ilyen pozícióban nem talál olyan embert, aki ne lenne házas - válaszolt az igazgató beosztottja felvetésére. Ki is nézett Haraszti számára egy fräuleint.

- Nekem van már egy, akit még Magyarországról hoztam magammal - replikázott a mérnök. Az igazgató végül áldását adta a frigyre. Ő lett az esküvői tanú. Harasztit magasabb beosztásba helyezte, nagyobb fizetéssel.

Rendkívüli képessége nem kerülte el a világ tudósainak figyelmét sem. Az Egyesült Államokba hívták dolgozni. Egy szerencsétlen sérülés, amelyet a Bundes-ligában pólósként szerzett végül is megadta a lökést ahhoz, hogy áttelepüljön az óceánon túlra. Ma is ott dolgozik, Los Angeles közelében, immár a saját cégében.

Tudományos munkássága, ha lehet így mondani, vetekszik az élsportoló kiváló tevékenységével. Kifejlesztett 26 mikro- és nano áramkört, amelyek elsőként jelentek meg a világon. Elektronikai bevezetésük iránt a legnagyobb cégek érdeklődtek. Az atomfizika és az elektromos áramkörök kapcsolatában sikerült olyan integrált áramköröket fejlesztenie, amelyek radioaktív környezetben is képesek dolgozni, hihetetlenül kisméretűek és könnyűek. Alkalmazásuk atomerőművekben történik. Megrendelői: az amerikai űrhajózás, a haditengerészet és a légierő. Könyveket írt, egyetemekre hívták előadásokat tartani. Állítása szerint az integrált áramlás megalkotására a szentesi uszoda két kifolyója ihlette.

- Mi mindnyájan álmodunk. A szentesiek is megvalósítják az álmaikat. Én tudományban álmodtam, egy jobb világban, ahol a technikai fejlődés adott. Ezt tanultam az iskolában, és magamévá tettem. Hogy ezeket elérhessem, tudtam, fizikai képességemet is fejleszteni kell. Ezeket a képességeket Szentesről kaptam, amit a tudományban is elértem, azt is. Először csak érdekelt, mellette fociztam, jártam az uszodába, sportoltam. Volt gyakorlati alapom, éreztem, olyasmivel kell foglalkoznom, amit az emberek használhatnak. Nagyszerű emberek jártak előttem példával. A sportot tulajdonképpen saját pályafutásom támogatására használtam. Az ép testben ép lélek igazát ma is vallom - mondja.

Lovas József