Sok gól, sok napfény

Szombaton fociünnep volt a Pusztai Lászlóról elnevezett sporttelepen. A Vasas első osztályú labdarúgói vendégeskedtek a Szentesi Kinizsinél. Régen hírverő mérkőzésnek nevezték az ilyet, most barátságosnak. A rendezvény hátterében egy jó és egy rossz dolog állt. A jó az, hogy a teljes bevételt a szentesi utánpótlás nevelésére fordítják. A rossz, hogy az esemény megemlékezés volt a legendás edző, Illovszky Rudolf emlékére.

Az előkészületek már egy hete folytak. A két kapu mögé labdafogó hálót szereltek föl. Ez már nagyon régen hiányzott, hiszen az elguruló labdák alaposan széttördelhetik az edzésmunkát. A gólvonalak előterét gyeptéglákkal javították ki. Ugyanis minden kapus rémálma a göröngyökön össze-vissza pattogó labda. Az öltözőt és a környékét is különös gonddal takarították.

Már a kezdés előtt volt program bőven. A Farkasok és a HSZATÁK szentesi gyerekcsapatai fociztak szülők és érdeklődők gyűrűjében. A pályára érkezőt meglepte a környéken parkoló autók szokatlanul nagy száma. Azután elkezdődött a felnőtt mérkőzés felvezetése. Bocs-kay István ült a mikrofon mögé. Ismertette a vendégcsapat történetét. Nagyszerű mérkőzéseket említett. Például, mikor a Vasas legyőzte a Real Madridot, vagy a Pelével felálló Santost. Sorakoztatta a fővárosiak különböző korszakait, említette a nagy játékosokat, akik közül Mészöly Kálmán ott ült a tribünön.

A Kinizsi történetét öreg szurkolók, játékosok idézték, maguk között. Még a kezdő sípszó előtt a vezetők, a játékosok sorfala között megkoszorúzták Pusztai László emléktábláját. A két csapatot Mészöly Kálmán és Magyar József vezette a pályára. Az utóbbit a gazdasági élet és a díszpolgári cím okán ismerjük, most tudtam meg, hogy Vasas szurkoló, ő végezte a kezdőrúgást. Előtte azonban a pályán lévők és a nézőtér néma csendben hallgatta végig az Illovszky mesterről emlékező szavakat. Ekkor már a szokottnál több néző állta körül a játékteret a napsütésben. A mérkőzés jó hangulatban telt. A több osztálynyi különbség végig érezhető volt, lényegében minden játékelemben. A fiúk vigyáztak egymásra, Samu Lászlónak, aki vezette a mérkőzést nem sok dolga akadt. Az edzők, Mészöly Géza és Bozóki Zoltán is nyugodtak voltak. Előbb-utóbb minden játékos lehetőséget kapott.

A szünetben tizenegyeseket lehetett rúgni, az első helyezett labdát nyert, a vendégek aláírásával. Sokan autogramokra vadásztak, Mészöly Kálmáné volt a legkapósabb. A pályán pedig kialakult a végeredmény: 10-0. Igazságosan öt-öt gól félidőnként. A végén tombola, labdákat és Kinizsi-bérleteket sorsoltak ki.

Jól éreztük magunkat, és bizakodtunk, a fiúknak maradt erejük a másnapi (!) bajnoki találkozóra.

P.